Egy szobalány naplója

Fekete-fehér, francia, olasz, 101 perc, 1964

Magyar cím

Eredeti cím

Le journal d'une femme de chambre

Nemzetközi cím

Diary of a Chambermaid

Rendező

Luis Buñuel

Író

Octave Mirbeau

Forgatókönyvíró

Jean-Claude Carrière, Luis Buñuel

Szereplők

Jeanne Moreau, Michel Piccoli, Georges Géret, Françoise Lugagne, Jean-Claude Carrière, Jean Ozenne, Daniel Ivernel, Gilberte Géniat, Muni

Operatőr

Roger Fellous

Vágó

Luis Buñuel, Louisette Hautecoeur

Látványtervező

Georges Wakhévitch

Producer

Serge Silberman, Michel Safra

Gyártó

Ciné-Alliance, Filmsonor, Dear Film Produzione, Spéva Films

Történet

Célestine Normandiában egy vidéki nemesi családnál szobalány. A filmen az ő naplójának oldalai elevenednek meg. Úrnője vallási őrületben él, a ház feje pedig a cselédeket hajkurássza. A fiatal lány mindkettőjüknek kiszolgáltatott, miközben mélységesen meg is veti őket. Egyetlen barátja egy kilencéves kislány, akit azonban egy nap megerőszakolnak és meggyilkolnak. A cselekménynek ez a tragédia kerül a középpontjába, hiszen Célestine is nyomozásba kezd, miközben szép fokozatosan asszimilálódik a környezetéhez...

Videó, előzetes, trailer

Jobb ha tudod: a Filmtett nem videómegosztó, videóletöltő vagy torrentoldal, az oldalon általában a filmek előzetesei nézhetőek meg, nem a teljes film!

Ezt írtuk a filmről:

„Ez az istentelen igéje…” – Buñuel eretnek „örömhírei”

Különös dolog, de amikor a Vatikán összeállította a legfontosabb vallási filmek listáját, egy olyan rendező moziját is kiválasztották, aki magát ateistának vallotta és filmjeiben permanensen kigúnyolta, sőt fölöslegesnek kiáltotta ki az egyházat. Luis Buñuel Nazarinja (1958) mégis a „hit” kérdéseinek egyik legkifejezőbb darabja és legnagyobb paradoxonja is a rendező „ateista” evangéliumának.

Tanulmány, 2013. augusztus 1. – írta Ritter György

Olvasd tovább

A fantom szabadsága – Luis Buñuel-portré III.

Buñuel az ötvenes években már bejáratott névnek számított Mexikóban: a közönség is szerette, s egyre több filmje jutott ki neves fesztiválokra. Az igazi díjeső és siker azonban szinte hatvanéves koráig váratott magára. Buñuel-portrénk utolsó része.

Tanulmány, 2013. július 31. – írta Jakab-Benke Nándor

Olvasd tovább

Kurtizánok Buñuel módra – Viridiana, Céléstine, Belle és Tristana

A buñueli filmfolyam 1960-as évtizede a meg-megtorpanó, nem lineáris – azaz nem csúcsra avagy nem örvénybe vezető – pályát bejáró nők felől is leírható. Bár anakronisztikus és képzavaros is ilyet írni, de ezek a nők akár egy szárnyasoltár tábláinak a főszereplői is lehetnének, avagy egy szeriális (s épp ezért végnélküli) képfolyam labirintusában bolyongva is találkozhatnának egymással.

Tanulmány, 2013. augusztus 2. – írta Virginás Andrea

Olvasd tovább