Egy csodálatos elme
Történet
1947-et írunk: John Forbes Nash Jr. megérkezik a Princeton egyetemre, hogy matematikát tanuljon. A titokzatos Nyugat-Virginiai zseninek sem pedigrés iskolai múltja, sem pénze nincs elég ahhoz, hogy bekerüljön az elit diákok körébe. Ám számára semmit sem jelent a társasági élet - sem az órák látogatása. A különc fiút egyetlen dolog érdekli: egy egészen eredeti ötlet megtalálása.A matematika szakon könyörtelen verseny folyik, és sokan szívesen látnák Nash bukását. Mégis épp a rivalizálás adja meg neki a kellő lökést: egy este a helyi bárban megfigyeli, hogyan versengenek a fiúk egy szőke lányért, és az ötlet, mely oly régóta kísérti, megfogan. Megírja dolgozatát a játékelméletről - a versengés matematikájáról -, mely bátran szembeszegül Adam Smithnek, a modern közgazdaságtan atyjának doktrínáival. 150 év elfogadott gondolatvilága hirtelen idejétmúltnak tűnik, és Nash élete örökre megváltozik.
Megnyer egy rangos ösztöndíjat, és tanári állást kap, de nem elégedett. A tudomány jelentős szerepet játszott amerikai második világháborús győzelmében, és most, a hidegháború csúcsán Nash feladatot akar az új konfliktusban. Vágyai tejesülnek, amikor felbukkan a rejtélyes William Parcher, és szigorúan titkos megbízatást ad neki: ellenséges kódokat kell megfejtenie.
Nash teljes szívvel és aggyal veti magát a munkába. Ám szívére másfelől is vár feladat. Megismerkedik a gyönyörű és ragyogóan okos Aliciával, aki Nasht egy számára eleddig teljesen ismeretlen fogalommal ismerteti meg: a szerelemmel. Összeházasodnak, de Nash nem avathatja be hitvesét kettős életébe. Ám ennek a munkának, veszélynek és titkolódzásnak súlyos ára van...
Ezt írtuk a filmről:
Érzelmes bolondok, bekattant antihősök
Lehetett vicsorgó őrült, vad deviáns, ritka betegségben szenvedő, vagy épp tudathasadásos zseni, a tengerentúli filmgyártás egyként ráharapott, s az Akadémia pedig rendre Oscarral honorálta a kiemelkedőnek nevezett teljesítményt. Ám a kínálat mostanában lassú változáson megy át: szaporodóban vannak a csöndes megszállottak, a dühös ámokfutók, akik többnyire ránk, hétköznapi emberekre hasonlítanak.
A lelkiszegénység a paradicsomba megy – Elmebetegségek filmen
Tolsztojt parafrazálva: a normális emberek mind hasonlók egymáshoz, ám minden tébolyodott a maga módján az. És ugyancsak Tolsztojt parafrazálva: a világban minden összekavarodott. A normalitás mintha piacképtelenné válna. Nem véletlenül. Az őrületet nem nehéz besorolni. A normalitás megfogalmazhatatlan.
Gondolatok és patronok – Ron Howard: A Beautiful Mind / Egy csodálatos elme
Ha úgy tekintünk az Oscar-ceremóniára, mint Hollywood tiszteletadására Hollywood előtt, márpedig az ésszerűség ezt diktálja, tehát ha elfogadjuk, hogy az Oscar-díj afféle belterjes családi ügy, akkor bátran állíthatjuk, hogy az Egy csodálatos elme méltán nyerte el az idei gálán a díjak többségét (legjobb film, rendezés, női mellékszereplő, adaptált forgatókönyv).