A fiúk nem sírnak
Történet
A poros kisvárosba egy elbűvölő fiatalember érkezik. Brandon Teena igazi társasági ember. A helyi srácok hamar befogadják: könnyed, szórakoztató haver és megbízható barát. A lányok bomlanak érte, még nem találkoztak ennyire szenvedélyes, ennyire odaadó, ennyire őszinte fiúval. Őszinte? Brendon Teena titka súlyos teher. Egy személyben bámulatos szerető, és misztikus idegen, kisstílű tolvaj és lánglelkű álmodozó. Ki hagyta el valójában a Falls Citytől csupán néhány mérföldnyire fekvő otthont, hogy ebben a kisvárosban végre olyanná legyen, amilyen mindig is szeretett volna lenni? Ki ez a rejtélyes fiú, aki a városka lakói számára olyan, amilyenek ők soha nem lehettek? A megvalósult álom maga Brandon Teena, aki Falls Cityben megtalálja önmagát, az otthont és az igazi szerelmet. Mikor azonban most már közös titkuk napvilágra kerül, a nyugodt, unalmas közép-amerikai településen elszabadulnak az indulatok. Brandon aki hazugságával barátai álmát zúzta össze, meglakol s a megcsalt társak kegyetlensége nem ismer határokat.
Ezt írtuk a filmről:
Sztoritól szereplőig és vissza – Interjú Robert McKee-vel
Robert McKee a 80-as évektől kezdve tartja híres Story-szemináriumát szerte a világban, „keze alól” temérdek olyan alkotó – rendező, forgatókönyvíró, producer – került már ki, akiket szakma és közönség egyaránt díjaz. Kapcsolódó könyve, a Story először 1997-ben jelent meg, a magyar fordításra szinte 15 évet kellett várni – az idén 71 éves „guruval” ennek kapcsán beszélgettünk.
Indie kontra dependie: az új évezred – Az amerikai függetlenfilm története 6.
Ahogy az előző fejezetekben láthattuk, a függetlenfilm fogalma nem csak nehezen meghatározható, de viszonylagos és állandóan változó. Az anyagi függetlenség nem mindig hoz magával korlátlan alkotói szabadságot, az utóbbi pedig megvalósulhat akár stúdiókereteken belül is. S ha egy filmes mind pénzügyileg, mind kreativitásában meg szeretné őrizni szabadságát, komoly terjesztési problémákkal szembesülhet – és ritkán juthat el az ismertségig.
Nemek, nézők és szerepek – Szerepzavarok a vásznon és a nézőtéren
„Bár a film nyilvánvalóan csupán film, amit a mozigépész levetít, a nézők meg nézik, a vetítés körülményei és a narratív hagyományok azt az illúziót képesek kelteni a nézőben, hogy mások magánéletébe leshet be. Egyebek között a nézők elhelyezése is egyértelműen olyan, hogy elősegítse exhibicionista késztetéseik elnyomását és elfojtott vágyaik kivetítését a színészekre." (Laura Mulvey)
Lázadás a hét és feledik emeleten – A John Malkovich menet / A fiúk nem sírnak / Mindent anyámról
„BLANCHE: Nekem nem kell a valóság... nem az igazat mondom, hanem azt, aminek igaznak kellene lennie." (Tenessee Williams: A vágy villamosa)
A nézők nem sírnak – Kimberly Peirce: Boys Don't Cry / A fiúk nem sírnak
Ez a film kakukktojásként bukkan fel a mifelénk vetített filmek között. Körülbelül úgy, mint főhőse az őt körülvevő társadalomban. Amerikai, a szó igazi értelmében független filmet nagyon ritkán látni az erdélyi mozikban. Könnyen meglehet, hogy egy szerencsés tévedés „áldozataiként" nyílik most alkalmunk megtekinteni ezt a filmet.