Sorstalanság

Köves átlagos zsidó kamaszfiú átlagos sorssal Budapesten, 1944-ben. Nem sokkal azután, hogy apját munkaszolgálatra viszik, őt is elfogják, majd bevagonírozzák és Auschwitzba, onnan pedig Buchenwaldba szállítják. Köves nem lázad sorsa ellen, nem lepődik meg, nem keres kiutat. Átmeneti barátságokra tesz szert, felnőttek és gyerekek; flegmák és rémültek, alkalmazkodók és vagányok bukkannak fel mellette a tömegből, és sodródnak el mellőle [...]

Kapcsolódó cikkek:

• Kulisszák mögött, kamera előtt II. – Erdélyi filmszínészportrék: Dimény Áron
• Kincs, ami nincs – A magyar filmzene története
• Három lépés a sikerhez – Ennio Morricone útja a csúcsra
• Jelentős része a képzelet – Beszélgetés Dimény Áronnal
• Sorsfordító sorstalanság – Beszélgetés Koltai Lajossal, a Sorstalanság rendezőjével és Nagy Marcellel, a film főszereplőjével
• Sors-talanság – Koltai Lajos: Sorstalanság
• Sorstalan játékfilmpaletta – 36. Magyar Filmszemle – Budapest, 2005. február 1–8. – Játékfilmek
• „Azt hiszik, nyaralásból jövök” – Riport a Sorstalanság forgatásáról

Kelj fel, komám, ne aludjál!

Állunk a pusztában, gatyánk lobog... Kapa és Pepe... Pepe!, gondoltad volna, hogy hadifogoly leszel a saját hazádban? ... Van aki a testből kipiszkálja a lelket. De ki van ott benn? Népi német SS, magyar baka, sárga csillagos zsidó, gimnasztyorkás orosz és a NATO katona egy biciklin hajt át a Lánchídon. Kelj fel komám, ne aludjál, elveszett a csengős bárány, Jancsó katonaköpenyben, Hernádi kalapban a bír [...]

Kapcsolódó cikkek:

• Hősök tere (és ideje) – Jancsó Miklós-portré 2.
• A katasztrófa értelmezése – Jancsó Miklós-portré 1.
• A Jancsó-életmű feledésbe merülő (video)képei – Rendezőportrék: Jancsó Miklós
• A Szemlén is meg nem is – 35. Magyar Filmszemle – Budapest, 2004. január 26–február 5. – Információs vetítések szekció
• Öreg rókák, béta és állami költségvetés – Versenyen kívüli játékfilmek szekció. Budapest, Mamut mozi, 2003. január 28. – február 4.

Somlói galuska – kis pesti filmmese 15 percben

Boldogtalanságok korát éljük. Mint minden történelmi korszak embere, így éljük meg hétköznapi magán- és közéleti kínjainkat, megváltó csodákra várva. Vegyünk tehát egy kávéházat, benne boldogtalan vendégek sorával és vegyünk egy pincért, ki nyitott, talán egy kicsit boldog is, szeretetet adni képes, csak még nem tudja pontosan, hogyan. Kezdődjék itt a mese, s a kezdést [...]