Ezt írtuk a filmről:

You can run, but you cannot hide

A tölgy (Balanţa) vége felé a Maia Morgenstern alakította szereplő voodoo-szerű szertartást végez, amikor egy tölgyfa alá temeti szekuritátés apja hamvait. „Tată bun, tată tiran, dragă, dragă tată…” („Jó apa, zsarnok apa, drága, drága apa...”) – ilyenformán hangzik a ráolvasás, ami által tanúi leszünk egy amúgy őrült és bosszúálló film egyik legnyugodtabb jelenetének. A hősnő derűsen búcsúzik egy borzalmas és bűzlő múlttól, ellenben a film Lucian Pintilie által rendezett rövidebb változatában ez a törés illuzórikusnak tűnik. A nővére átvette a szekuritátés stafétát az apjától, és a következő jelenetben ártatlan autóbuszutasok lemészárlását rendelte el.

Miért jó a román film? – A román újhullámról I.

Sokan sokfélét írtak már a világban a román újhullám művészi hatásának „titkát”, sikerének „receptjét” fejtegetve. Nekem elsősorban e filmek emberábrázolása, a rendezők kelet-európai viszonyokon érlelt élet- és emberismerete, fanyar fekete humora és az emberi kapcsolatokról sugallt megállapításaik számítanak. A minimalista formanyelv, a hosszú snittek másodlagosak, csak az előbbiekből következnek.

Lenni vagy nem lenni alter-natívnak – 10. Alter-Native Rövidfilmfesztivál. 2002. november 20–24., Marosvásárhely

Tíz éves a marosvásárhelyi Alter-Native Rövidfilmfesztivál. Olyan előrehaladott életkor ez, melyet betöltve egy jól nevelt filmfesztivál felnéz, majd vissza, s elmereng gyermeki, felelőtlen múltja, jelene s a fenyegetően felelősségteljes jövendő felett.

„Sikerült egy olyan filmet forgatnom, amit nem szégyellek” – Kávéházi beszélgetés Cristian Mungiuval

Bukarest, október. Napok óta zuhog az eső. Felhívom Cristian Mungiut, aki egy belvárosi kávézóba, ahogy ő mondja, lokálba hív. Már teázom, amikor megérkezik. Elhoztam magammal Papit¹ is, ugye nem baj? Meglepetten felnézek. Egy nappal korábban láttam a Nyugatot, de ma nem ismerek rá a kedves arcú, néha kissé bárgyú Lucira. Hát nem, persze, hogy nem, dadogom zavartan. Akkor teázunk? És kezdhetjük?

A jóreménység fesztiválja Kolozsváron – 1. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál, 2002. június 3–9., Kolozsvár

Minden rendes európai országnak van egy filmfesztiválja. Romániában a mai napig nem létezett egy rendszeres, nemzetközi nagyjátékfilm-fesztivál. Most ezt a hiányt akarjuk pótolni itt, Kolozsváron, európai színvonalon – mondta Tudor Giurgiu fesztiváligazgató. És úgy lett.

Hangulatos etűdök lehangolt kapreál harmonikára – Cristian Mungiu: Occident / Nyugat

Jó filmről bajos is, kínos is írni – sajnálkozva és kényszeredetten feszíteném fel Cristi Mungiu Occidentjét az elemzés bonckeresztjére. Már csak azért sem, mert ennek a csöppet sem közhelyszerű, közhelyeket parodizáló filmnek bárminő megközelítése menthetetlenül olcsó közhelyekbe torkollna.