Cserepek
Történet
Vígh András 40 éves belsőépítész, elvált. Külföldi sikerei ellenére elégedetlen a munkájával, környezetével, és legfőképp saját magával. Nem találja a helyét sehol, társtalan, depressziós. Végül - visszatérő álma miatt is - szakorvoshoz fordul. A pszichológusnő mellett ő maga is keresi a megoldást: mintegy végigjárja addigi élete stációit. Úgy tűnik, lehetetlen újra összerendezni cserepekre hullott életét, megtalálni a szüntelen szorongás, az üresség okát...
Ezt írtuk a filmről:
A képírástudó magánya – Rendezőportrék: Gaál István
„Minden filmem úgy készítem, ahogy a sienai kismesterek a képeiket festették, akik művészek voltak, ugyanakkor kézművesek is a szó nemes értelmében. Maguk keresték a földpátot, vagyis a színeket, maguk vágták a táblát, amelyre elképzelésüket festették, maguk fűrészelték a kereteket is. Ugyanígy írom a forgatókönyvet, rendezek, majd vágó nélkül, saját kezűleg állítom össze a filmemet, vagyis három ízben szűröm át az elképzelést magamon. Olykor magam is fényképezem őket. Ugyanakkor nem tartom magam se forgatókönyvírónak, se rendezőnek, se vágónak, se operatőrnek. Egyszerűen képírónak tartom magam, vagy ha úgy tetszik, képírástudónak.”