Ének a búzamezőkről
Szőts István
1947
Ének a búzamezőkről
Eredeti cím
Ének a búzamezőkről
Rendező
Író
Forgatókönyvíró
Szereplők
Operatőr
Vágó
Zene
Producer
Gyártó
Történet
A háború a falvak életét is feldúlta. A férfiak távollétében a földeken az asszonyok és az öregek végeztek minden munkát. Az orosz hadifogságból hazatért Ferenc a szomszéd tanyán találja meg a kisfiát, akit édesanyja halála óta a férfi földije és katonatársa, Rókus családja nevelt. Most tőle tudják meg a szomorú hírt: együtt szöktek meg a fogságból, de Rókus útközben meghalt. Ferenc és Rókus özvegye, Etel lassan, szemérmes tartózkodással összemelegszenek. Boldogságuk azonban nem lehet tartós, mert a férfi szörnyű titkot őriz a szívében.
Ezt írtuk a filmről:
Délibáb a magyar filmtörténet pusztáján – Szőts István: Ének a búzamezőkről (1947)
Szőts Istvánt forradalmi látásmódja és formabontó stílusa a modern magyar film előfutárává, mondhatni az első magyar szerzői filmessé tették. Az Ének a búzamezőkről egy gyümölcsöző karrier fontos állomása lehetett volna, helyette azonban utolsó filmje maradt.
Kritika,
2020. március 14. – írta Harsányi Domonkos
Az ízlés filmológiája – Jegyzetek a kulinária és a film kapcsolatáról
Az ízlelés és a szaglás – bár mellékérzetnek számít – a vizualitással közvetlen érzéki hatásokat fejez ki. Hasonló azonosulás fedezhető fel a pornográfiában is – nem véletlenül. A különbség leginkább ott ragadható meg, hogy a pornó kizárja az emberi létezés társadalmi, pszichológiai dimenzióit, míg a kulináris érzéki hatása (akár dramaturgiai funkcióival) „felruházhatja” ezekkel a „szereplőt”. „Az ember nem abból él, amit megeszik [...], hanem abból, amit megemészt” – írja a neves 19. századi gasztroesztéta, Brillat-Savarin. A film pedig kihasználja, hogy az ételből kibontsa ezt az érzetet és a gondolatot.
Tanulmány,
2015. december 21. – írta Ritter György
Szőts István, a mértékegység – Interjú Fazekas Eszterrel, a MaNDA restaurátor-filmtörténészével
A nemzeti filmkincs, a filmtörténeti hagyomány ébren tartása szempontjából filmgyártás fenntartása mellett égetően fontos a régebbi, még nem digitális technikával készült filmek ‒ különösen a meghatározó alkotások ‒ megőrzése és felújítása. Magyarországon ezzel egyetlen intézmény foglalkozik, a MaNDA, ahol Fazekas Eszter filmtörténész, restaurátor, DVD- kiadványszerkesztővel beszélgettünk a közelmúltban restaurált és DVD-n is kiadott Szőts István-filmek kapcsán.
Interjú,
2015. november 27. – írta Czakó Zsófia
„A szépségbe menekülő művészet utolsó harmonikus pillanata” – Rendezőportrék: Szőts István
Alig harmincévesen, 1942-ben robbant be a világ filmművészetébe Szőts István az Emberek a havason című, a korabeli sémákat semmibe vevő filmjével. A magyar filmtörténet máig ható vesztesége, hogy életműve a 20. századi történelem árnyékában nem teljesedhetett ki.
Tanulmány,
2002. október 15. – írta Pintér Judit
Kapcsolódó filmek
Ének a búzamezőkről
Fekete-fehér filmdráma, 81 perc, 1947
Rendező: Szőts István Szereplők: Görbe János, Szellay Alice, Bihari József, Simon Marcsa, Bánhidi László Teljes filmadatlap
