Egy csepp méz
Történet
"A híres angol "free cinema" legemlékezetesebb filmjeinek egyike, az angol filmművészet modern klasszikusa, A hosszútávfutó magányossága párdarabja. A film poézisa egy füstös nagyváros "ázottarcú szegényeit" hozza baráti közelbe. Hőse egy néger matróztól teherbe esett csúnyácska lány, aki megszüli gyermekét, és összeköltözik egy furcsa, homoszexuális fiúval. Testvérként szeretik egymást. Ekkor feltűnik a lány örökifjú, bohém és zsarnokoskodó anyja... Tony Richardson remekműve a legköltőibb angol film. Ember és környezetrajz, mindennapok és röpke szerelmek: minden hiteles benne. A keményen realista rendező azonban meg tudja teremteni a líra valóságon túli világát is. Másfél óra fekete költészet, egyetlen olcsó megoldás, egyetlen hamis hang nélkül."
Ezt írtuk a filmről:
A brit-angol filmgyártás története 2. – A világháborútól napjainkig
A második világháború Nagy-Britannia filmes kultúrájában is komoly változásokat okozott. A parlament irányelveket, követendő szempontokat szabott meg a stúdióknak, bizonyos tematikákat támogatva, másokat megtiltva a készülő brit filmekben. Ajánlott volt a következő kérdésekre felelő filmeket készíteni: „Miért harcol Nagy-Britannia? Hogyan harcol? Ha győzni akarunk, áldozatot kell hoznunk!”
Filmtörténet tizennégy részben (XI.) – Vissza a valósághoz (II.) – Az angol free cinema és az angol újhullám
Az angol film második világháborút követő „realista” irányzatának, az úgynevezett free cinemának és az azt követő new cinemának (csúfnevén: „kitchen sink cinema” [a konyhai mosogató filmjei]) gyökerei az előző részben tárgyalt olasz neorealizmushoz hasonlóan a háborút követő társadalmi krízisben, az átalakulásra való igényben rejlenek.