Tom Jones
Történet
A nemesi nevelőapja lányába, Sophie-ba beleszerető és ezért kiebrudált lelenc, Tom Jones, vérbő humorral előadott kalandjai a 18. századi Anglia szellemi-erkölcsi körképét adják. Istennek ebbe az örök állatkertjébe robban be a kétes származású és még kétesebb magatartású Tom, akitől szinte mindenki meg akar szabadulni, kivéve persze a nőket, hiszen hősünk lázadó útja éppen az ő ágyaikon keresztül vezet előbb a börtön, majd a váratlan felemelkedés felé.
Ezt írtuk a filmről:
Az ízlés filmológiája – Jegyzetek a kulinária és a film kapcsolatáról
Az ízlelés és a szaglás – bár mellékérzetnek számít – a vizualitással közvetlen érzéki hatásokat fejez ki. Hasonló azonosulás fedezhető fel a pornográfiában is – nem véletlenül. A különbség leginkább ott ragadható meg, hogy a pornó kizárja az emberi létezés társadalmi, pszichológiai dimenzióit, míg a kulináris érzéki hatása (akár dramaturgiai funkcióival) „felruházhatja” ezekkel a „szereplőt”. „Az ember nem abból él, amit megeszik [...], hanem abból, amit megemészt” – írja a neves 19. századi gasztroesztéta, Brillat-Savarin. A film pedig kihasználja, hogy az ételből kibontsa ezt az érzetet és a gondolatot.
A brit pikareszk börleszk beveszi Amerikát – Tony Richardson: Tom Jones, 1963
A 36. Oscar előtti időszak sztoikus nyugalommal telt, semmi sem mozgatta meg az állóvizet, mindenki biztosra vette, hogy az év leglátványosabb produkciója, a Kleopátra – ami egyben a filmtörténet addigi legdrágább alkotása is – fog tarolni.