Róma, nyílt város
Roberto Rossellini
1945
Róma, nyílt város
Magyar cím
Róma, nyílt város
Eredeti cím
Roma, città aperta
Rendező
Forgatókönyvíró
Szereplők
Aldo Fabrizi, Anna Magnani, Giovanna Galletti, Harry Feist, Marcello Pagliero, Nando Bruno, Vito Annichiarico
Producer
Zene
Operatőr
Vágó
Gyártó
Történet
Róma német megszállása alatt Manfredi, az ellenállás egyik vezetője a Gestapo elől Franceso és annak terhes menyasszonya lakásába menekül. A katolikus papot, Don Pietrót kéri meg, hogy az ellenállás részére összegyűjtött pénzt juttassa el harcostársaihoz. Francescót letartóztatják, az asszonyt pedig lelövik a németek. Manfredi ezután kábítószeres szeretőjénél keres menedéket, a lány azonban kapcsolatban áll a Gestapóval.
Ezt írtuk a filmről:
Test és lélek neorealizmusa – Roberto Rossellini-portré
A római rendezőre százhúsz évvel a születése után is gyakran hivatkoznak a filmtörténészek és -esztéták. A neorealizmus diadalát fémjelző három filmjét (Róma nyílt város/Roma città aperta, 1945, Paisà, 1946, Németország nulla év/Germania anno zero, 1948) nemcsak az olasz és az egyetemes filmtörténet csúcsteljesítményeiként tartják számon, hanem mindmáig szinte kötelező viszonyítási pontként szolgálnak. Rossellini életműve azonban nem erre a három filmre korlátozódik.
Tanulmány,
2026. május 8. – írta Pintér Judit
Az olasz film története – A kezdetektõl a neorealizmus válságáig (1.)
Az iskolateremtő irányzatokban és alkotókban, nagysikerű műfajokban, hosszan tartó válságokban bővelkedő olasz film története 1904-ben kezdődött. Akkor alapították Torinóban az első filmgyárat, majd rá egy évre Rómában a Cinest, amelynek műtermeit 1937-ig, a Cinecittá születéséig használták.
Tanulmány,
2006. október 15. – írta Pintér Judit
Csapdában – A jelenkori olasz történelem pillanatai Blasetti, Visconti, Rossellini és Bertolucci kameráján át
A huszadik század elején forgatott olasz történelmi filmek az újonnan megalakult olasz állam filmes legitimációjául is szolgáltak, őket a fasizmust kiszolgáló alkotások követték. A neorealizmus irányzata az antifasiszta ellenállást alkotta újra filmen, a háború után felnőtt nemzedékre, például Bernardo Bertoluccira volt szükség ahhoz, hogy ez a történelmi mítosz is felülvizsgáltassék.
Tanulmány,
2002. október 15. – írta Csantavéri Júlia
Filmtörténet tizennégy részben (X.) – Vissza a valósághoz (I.) – Az olasz neorealizmus története
A filmtörténetírás bevett toposza, hogy már a film születésénél megkülönbözteti a születő művészet fikciós illetve dokumentarista jellegű törekvéseit. Teheti ezt azért is, mert a (Lumiére testvérektől eredeztetett) valóságrögzítés és (a Meliés munkásságából származtatott) fikció viszonya valóban mindig is a filmkészítők és a filmről gondolkodók érdeklődésének fontos kérdése volt. A most tárgyalandó film(stílus) történeti irányzatnak is karakterisztikus jegye a valósághoz, a történelem és a mindennapok dokumentáló jellegű megközelítéséhez való viszonya.
Tanulmány,
2002. január 15. – írta Vincze Teréz
Kapcsolódó filmek
Róma, nyílt város
Fekete-fehér filmdráma, háborús, 100 perc, 1945
Rendező: Roberto Rossellini Szereplők: Aldo Fabrizi, Anna Magnani, Giovanna Galletti, Harry Feist, Marcello Pagliero, Nando Bruno, Vito Annichiarico Teljes filmadatlap
