Horror, egy fej káposzta és a Sátántangó – Peter Strickland rendező a Berberian Sound Studióról

2012. október 4. – írta Csiger Ádám

„Generációjának kulcsfontosságú brit filmese” – írja a The Guardian Peter Stricklandről legújabb filmje, a Berberian Sound Studio kapcsán. A rendezővel a Jameson CineFest 9. Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon beszélgettünk, ahol filmje (megosztva) elnyerte a zsűri nagydíját.

Élni és énekelni hagyni – Robert Wise: The Sound of Music / A muzsika hangja, 1965

2011. január 7. – írta Csiger Ádám

Az 50-es, 60-as évekre a klasszikus amerikai musical kiment a divatból, így aztán egyre kevesebb zenés mozi készült, viszont a korábbiaknál jóval komolyabb témákkal és nagyobb költségvetéssel. E trend legjobbja az 5 Oscar-díjjal, köztük a legjobb filmével kitüntetett A muzsika hangja, amely joggal nevezhető a zsáner legambíciózusabb darabjának és hattyúdalának egyaránt.

Országomat egy koncertért! – Nicholas Stoller: Get Him To The Greek / Felhangolva

2010. szeptember 29. – írta Pernecker Dávid

Két évvel a Forgetting Sarah Marshall után Nicholas Stoller rendező végre bemutathatja az akkor még csak egy őrületes mellékszereplőként nevettető Aldous Snow karakteréhez ígért mellékvágányt. A kérdés nyilvánvalóan az, hogy Snow karaktere rejt-e magában annyit, amitől húzós, szerethető főszereplővé lehet. Röviden: igen.

Amerikai szépségek – Szerzőiség a klipművészetben 2.

2010. január 15. – írta Hlavaty Tamás

A Propaganda Films a 90-es évekre a világ egyik legtermékenyebb klip-üzeme lett. A mennyiség szerencsére nem ment a minőség rovására, köszönhetően az olyan rendezőknek, mint David Fincher, Mark Romanek vagy Spike Jonze. Ezúttal a három nagyágyú életműve kerül górcső alá.

Robog a woodstocki busz – Ang Lee: Taking Woodstock / Woodstock a kertemben

2010. január 11. – írta Verpeléti András

Ang Lee Woodstock-filmjét leginkább a keveredés jellemzi – mindenféle szinteken: keverednek benne a műfajok, hangulatok, még a filmnyelvi stílusok is. Korrajzot, esetleg a ’69-es év egy újabb lenyomatát, netán sztárparádét nem érdemes benne keresni – nem is találnánk meg. A Woodstock a kertemben többé-kevésbé személyes történet a legendás fesztivál szervezéséről, amely azonban képes mellőzni a szirupos nosztalgiát.

Összehangolási kísérletek – Radu Mihăileanu: Le concert / A koncert

2009. december 24. – írta Nagy Boglárka

Az igazi kommunizmus az, amikor az emberek a zene révén együtt alkotnak és érik el a harmóniát – így tanítja a karmester a párttitkárt Radu Mihăileanu új filmjében. A koncert esetében ez a szándék tetten is érhető, de inkább a zene tekintetében. Hiába ugyanis a szerethető, kedves karakterek, a vicces szituációk, a túlcsorduló humor, ha mindez nem tud tökéletes összhangzásba rendeződni.

Te is só vagy, Te sem vagy só – Dyga Zsombor: Tesó

2003. június 15. – írta Csillag Marci

Majd ha a mezei pockok musicalfilmet forgatnak a betakarításról, a telelő madarak akció-drámát a bukórepülés tolltársadalmi veszélyeiről, vagy a békásmegyeri srácok romantikus vígjátékot a lakótelepi szerelemről – akkor mondhatjuk, hogy eljött a Kánaán! Most mondhatjuk. Mert Dyga Zsombor filmje, a Tesó nemcsak a lakótelepi szerelemről, de a betakarításról és a bukórepülésről is szól.