A megjegyezhetetlen szórendű, szinonimákkal tarkított cím első pillantásra a forgatókönyvíró határidő éjszakáján szült kényszermegoldásának tűnik. Valójában ez Edward Cowart bíró szó szerint idézett jellemzése az idén harminc éve kivégzett Ted Bundyról, Amerika egyik legrettegettebb és kétségkívül legkarizmatikusabb sorozatgyilkosáról. Ted Bundy brutális nőgyilkosságait tekintve valóban találóak rá ezek a szavak, a filmre viszont kevésbé.
A Last Vegas és aSzilveszter éjjel óta nem újdonság, hogy Robert De Niro némi pénzért kapható egy kis haknira, de azt nem gondoltuk volna róla, hogy képes lemenni kutyába is.
Kár, hogy még csak május van, így nem írhatjuk le, hogy a Rossz szomszédság az év vígjátéka. Egyéb meglepetések azért így is akadnak: a tinisztár Zac Efronról kiderül, hogy színészkedni tud és humorérzéke is akad, Seth Rogen pedig a füvesvígjátékok után Louie C.K. útjára lép.
Bevallom, előítéletekkel ültem le megnézni Charlie St. Cloud halála és életét. Unalmas, közhelyes, szirupos filmre készültem, de ásítozás helyett inkább idegesen követtem az irritálóan tökéletesen fényképezett, kliséket és mondanivalót is hiányoló, érzelgős helyett lehangoló filmet. Mint egy kicsengetési kártyára írt idézet: igaza van, passzol is a pillanathoz, de senkit sem érdekel – és valahogy nem arról szól, ami a témával kapcsolatban bennünk felmerülne.
Tiltakozik az egykori filmlegenda, Orson Welles lánya a Me and Orson Welles című életrajzi film miatt, melyben olyan sztárok jelenítik meg a filmikon életútját, mint Zac Efron vagy Claire Danes. A művet Richard Linklater rendezte.