A Wall Street bárányai – Craig Gillespie: Dumb Money

2023. október 4. – írta Lubianker Dávid

Az elmúlt évtized financiális témákat feszegető komédiái rendszerint a pénzvilágban uralkodó dekadenciát és kaotikus állapotokat tárták fel. A Wall Street farkasa és A nagy dobás mintáját követő, hasonlóan ironikus hangvételű Dumb Money ugyanakkor a kisemberek átélhetőbb helyzetét szintén igyekszik bemutatni a világgazdaságot befolyásoló bonyolult folyamatok működésének stílusos prezentálása során.

A pénz elviselhetetlen szaga – Adam McKay: The Big Short / A nagy dobás

2016. február 3. – írta Pernecker Dávid

Nem fognak mostanában A nagy dobásnál szórakoztatóbb filmet csinálni a legmélyebb emberi kapzsiság ganédombjáról.

Dühöngő bróker – Martin Scorsese: The Wolf of Wall Street / A Wall Street farkasa

2014. január 8. – írta Jankovics Márton

Luxusjacht, Lamborghini, kurvák, valamint pénz- és kokainhegyek adják a díszletet a szárnyalás majd pofára esés jól ismert koreográfiájához. Ám a morális tanulság ezúttal elmarad: A Wall Street farkasa három órányi bűnös szórakozás a féktelen kapzsiság őrült hullámvasútján.

Asszony a teljes idegösszeomlás túloldalán – Woody Allen: Blue Jasmine

2013. szeptember 11. – írta Jakab-Benke Nándor

Woody Allen a nyolcvan felé közeledve sem mutatja a fáradás jeleit, sőt alkotásai a 3D-s, CGI-től roskadozó, követhetetlenül gyorsra vágott szuperhősös filmek közegében is olyan minőséget és alternatívát jelentenek, amibe még a köztudottan rizikókerülő multiplexláncok is be mernek fektetni.

Vendégségben Bennfenteséknél – Charles Ferguson: Inside Job / Bennfentesek

2011. március 23. – írta Seer László

Végre egy dokfilm, ami kiveri azt a húgykövet az összeesküvés-fantaszták fejéből, amit a Zeitgeist című, féligazságokkal és logikai infantilizmusokkal operáló förmedvénysorozat nagy műgonddal odahelyezett.

Kettős mélypont – Oliver Stone: Wall Street: Money Never Sleeps / Tőzsdecápák – A pénz nem alszik

2010. október 6. – írta Pálos Máté

A Tőzsdecápák – A pénz nem alszik egyetlen érdeme gazdasági természetű: sikeresen határozza meg a kockázatvállalás mértékét a kevés, de szinte biztos haszon reményében. Oliver Stone a könnyű profit érdekében 1987-es filmjének népszerű motívumait ismétli meg. Az eredmény egy sajátos, a spin-off és a sequel határán egyensúlyozó, ideológiai töltetű maszkulin melodráma, könnyes szemű apákkal, pityergő tékozló fiúkkal, meghatódó nagypapákkal, feldolgozás előtt álló családi traumákkal és rengeteg fallikus szimbólummal.

Pátoszterápia – Oliver Stone: World Trade Center

2006. november 15. – írta Jakab-Benke Nándor

Az ünnepet és a gyászt igazából kevés választja el egymástól, sőt, pátosz tekintetében, néha erősen össze is érnek. Az amerikain kívül nem tudok más nemzetet a földön, amely ekkora költségvetéssel és vehemenciával ünnepli/gyászolja, egyáltalán felmutatja az egész világnak a saját tragédiáit.