Naiv szépség – Robert Guédiguian: A Kilimandzsáró hava / Les neiges du Kilimandjaro

2012. június 19. – írta Buzogány Klára

Robert Guédiguian filmjeivel kapcsolatban talán az a legfeltűnőbb, hogy teljes eddigi pályafutása során a főszerepekre ugyanazt a három színészt kérte fel. A délfrancia születésű rendező-producer eddig tizenhétszer forgatott a rendezői székből, és mindössze egyszer nem játszotta filmje valamelyik főszerepét Ariane Ascaride, Jean-Pierre Darroussin vagy Gérard Meylan. (Ketten közülük még ebben az egy filmben, a L'armée du crime című háborús drámában is felbukkannak mellékszereplőként.)

Cirkusz és 3D – Darnell-McGrath-Vernon: Madagascar 3: Europe's Most Wanted / Madagaszkár 3.

2012. június 14. – írta Soós Tamás

Méghogy a folytatások csak újabb bőrt húznak le az alapanyagról! A Madagaszkár sápatag első részéből semmi nem maradt volna, ha tovább kopasztják – itt a folytatások azért kellettek, hogy kikupálják az eredeti ballépést. Kész szerencse, hogy Hollywood reménytelen esetekkel is foglalkozik, ugyanis a Madagaszkár 3 már maradéktalanul szórakoztató, humoros és tanulságos – és még a 3D-t is ízlésesen használja.

Családi kör(utazás)? – Török Ferenc: Isztambul

2012. február 16. – írta Ritter György

A Moszkva téri érettségizők és a harmincas pénzügyesek Overnightja után Török Ferenc újabb korosztályt ugrott előre generációs panorámájában. Az Isztambul kerete és figurájának jellege jól illeszkedik az életműbe, de a megvalósítás és a feszültség kilóg belőle.

Bad Trip – Az acid western 2.

2011. július 18. – írta Verpeléti András

A részben az ellenkultúrából kinövő acid western – a revizionista irányzattal karöltve – újraértelmezte a klasszikus Vadnyugat-képzeteket. A vakondtól a Halott emberig: tanulmányunk második, befejező része.

Nehézkes mozi – Kocsis Ágnes: Pál Adrienn

2011. február 1. – írta Ritter György

Kocsis Ágnes 2006-ban komor lakótelepi meséjével, a Friss levegővel elhozta a Filmszemle legjobb elsőfilmes díját. Második rendezésével már egyenesen Cannes-ba repült, ahol elismerő tapsnak és díjnak is örülhetett. Hőse ezúttal is kiégett magányos figura, aki viszont nem ül egy kárhozott purgatóriumban, hanem útra kel megváltást keresni.

Leterhelt társaság – Todd Phillips: Due Date / Terhes társaság

2010. november 17. – írta Oláh-Badi Levente

Nem is tudom, mire számítottam: a trailer megnézése után már éreztem, hogy láttam is a filmet, ennél többet már nem nagyon fogok kapni akkor sem, ha végignézem az egészestés verzióját. És fásultan vettem tudomásul, hogy valóban, megint itt egy film, ami olyan, mint a puliszka: ha sokat eszel belőle, megtöm, de jóllakni soha nem fogsz tőle – vagy mint a városi kenyér: látszólag ugyanolyan, csak egyvalami hiányzik belőle: a kenyér maga.

Ma még tegnap van – Răzvan Rădulescu, Melissa de Raaf: Felicia, înainte de toate / Felicia, mindenekelőtt

2010. szeptember 16. – írta Nagy Boglárka

Felicia Pistike. Felicia Mariska. Felicia én vagyok. Felicia az a szereplő, akivel minden ismerősöm és barátom, lány és fiú, aki látta a filmet, tudott azonosulni. Răzvan Rădulescu és Melissa de Raaf közös alkotása ugyanis olyan kötelékekről szól, amelyeket mindannyian ismerünk: a családról, a családtagok közötti érzelmi- és erőviszonyokról és arról, hogy milyen hosszas folyamat is tud lenni az önállósodás.

Hiányzók és jelen lévők – Kirk Jones: Mindenki megvan / Everybody’s Fine

2010. március 2. – írta Verpeléti András

Két könnyedebb film (Lottózsonglőrök, Nanny McPhee - A varázsdada) után Kirk Jones rendező legújabb munkájában sokkal komolyabb hangokat üt meg. A Mindenki megvan története az újraegyesülés problémáit járja körbe, azonban minden előnyével együtt sem igazán kiemelkedő alkotás.

Tengerparti társas utazás – Ogigami Naoko: Megane / Rövidlátók

2009. október 13. – írta Szabó Virág

Ha valaki a jövőben olyan komplexumok építését tervezi, ahol a vendégek gyönyörű környezetben játszódó, lassú filmek segítségével relaxálhatnak és merenghetnek el az életükön, akkor feltétlenül vegye fel a listájára a Rövidlátók vetítését is. Ennek megvalósulásáig azonban marad a nyitott kérdés: vajon megelégedhetünk-e azzal, ha egy film csak az imént felsoroltakat teljesíti?

Házastársi iszony – Valdís Óskarsdóttir: Sveitabrúðkaup / Családban marad

2009. október 7. – írta Jankovics Márton

Íme egy izlandi road movie, balkáni felfordulással megspékelve. Minden szereplő hozzáadja privát kis elmebaját az össznépi balhéhoz, mely a kéjes kis autókázást hamar rokoni pankrációvá változtatja. A 2008-ban készült Családban marad minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy korántsem Kormákur az egyetlen izlandi filmes, aki érdemes a kitüntetett figyelemre.