Fald fel önmagad! – Egyéni és közösségi traumák az európai coming-of-age filmekben

2024. július 27. – írta Vigh Martin

Önmagukat feladó, majd újra megtaláló hősök jellemzik az elmúlt évek európai coming-of-age-, azaz felnövésfilmjeit, amelyekben a központi karaktereknek rendre teljesen újjá kell építeniük személyiségüket, hogy átléphessenk a felnőtt életbe, oly módon, hogy végre valóban közelebb kerüljenek a valódi énjükhöz és vágyaikhoz. A filmek többségében valamilyen trauma indítja el ezt a folyamat, amely ráadásul gyakran személyes és közösségi síkon egyaránt értelmezhető.

Csak azért is kinyögött igen – Molly Manning Walker: How to Have Sex / Hogyan szexeljünk

2024. február 15. – írta Pernecker Dávid

A Hogyan szexeljünk nem felnövésfilm, hanem a felnövésbe taszítottság filmje.  

A bűn lélektana – Lars von Trier: Nymphomaniac / A nimfomániás: 1. rész

2014. január 21. – írta Csiger Ádám

Botrány, sztárgárda, hardcore szex, exploitation-filmeket idézően hatásvadász reklámkampány ide vagy oda, Lars von Trier művészpornója távolról sem meglepő váltás az életművében. Az öt és fél órás rendezői változat cenzúrázott és vágott moziverziójának első fele, A nimfomániás: 1. rész ritka ambiciózus szerzői filmet sejtet.

Not Another Teen Movie – Richard Ayoade: Submarine

2011. október 24. – írta Iszlai József

Az amúgy színészi főállásban mozgolódó Richard Ayoade – az IT Crowd című sorozat által megbélyegzett – hírneve rohamosan emelkedik a tavalyi TIFF-es (Toronto, nem Kolozsvár) Submarine-bemutató óta. Személyiségét viszont ezúttal nem a vásznon, hanem mögötte virágoztatta ki. Az összességében sikeresnek vallható, általa rendezett és adaptált film végre ideálisan vezet be a serdülőkor szentháromságába: az elsőfilmes rendező munkája úgy eszmei, mint tartalmi szempontból a fiatalságot, a hibát, és a sikeres keresést összesíti egy makulátlan és kellemes egészestés egységbe.

Skarlát betű a forrónadrágon – Will Gluck: Easy A / Könnyű nőcske

2010. november 10. – írta Pernecker Dávid

Nehéz lehet az Egyesült Államokban a középiskolai élet. A tanulmányi eredmények szinte eltörpülnek az elérhetetlen délibábként lebegő népszerűség mellett. A tinifilmes zsáner relatíve rövid történetében a lényeg mindig a popularitás kutatása maradt, ez pedig leggyakrabban a szüzesség elvesztéséhez kapcsolódik, amit prűd és soviniszta ideológiai okokból szinte mindig férfi-perspektívából tárták elénk. A Könnyű nőcske ezt a csorbát köszörüli ki.

Álmodozások kora – Bernardo Bertolucci: The Dreamers / Álmodozók

2005. február 15. – írta Kiss Miklós

Bertolucci számára Párizs az idegenség, a szexualitás és sohasem a nosztalgia terepe. Még akkor sem, amikor '68-at idézi meg. Igazi filmes forradalmárként nem a múlt feletti sápadt nosztalgiázásra hív, ellenben történelmi tudatunk elhalványulni látszó lángját kívánja újraéleszteni, vagy ahogy egy interjúban nyilatkozta: „a mai fiatalok melankóliával tekintenek a jövőbe, emlékeztetni akarom őket arra az időre, amikor a jövő még egyértelműen pozitívnak tűnt".