Japán zakuszka – Takashi Miike: Sukiyaki Western Django

2009. február 10. – írta Székely Csaba

Nemrégiben két ázsiai nagyágyú is úgy gondolta, eljött a spagetti-western előtt való tisztelgés ideje, s egymástól függetlenül, ám nagyjából egy időben alkották meg abszurd játékfilmjeiket. A koreai Kim Ji-woon (Két nővér), összehozta a Sergio Leone-inspirálta The Good, the Bad and the Weird-et, a japán Takashi Miike pedig megcsinálta a Sukiyaki Western Djangót.

Jelenetek egy porcelánbáb életéből – Oshima Nagisa: Gohatto / Tabu

2005. január 15. – írta Dobolán Katalin

Oshima, a japán film nagy öregje 68 éves korában, évtizedes kihagyás után rendezte meg 26. filmjét, a Tabut, gyakorlatilag tolószékből. A történet, amely Ryotaro Shiba regényén alapul, 1865-ben, azaz közvetlenül a Tokugava sogunátus bukása és a Meizsdi-restauráció előtt játszódik, a még fennálló rendszer elszánt támasza, a Shinsen milícia és Kiotó hétköznapjaiban.

Stilizált hagyomány – Takeshi Kitano: Zatoichi / A szamuráj

2004. június 15. – írta Ilyés István (Iván)

A távol-keleti szamurájfilmek két alapzsánere eltérő mádon mutatkozott be a magyar mozikban. Míg a Tigris és Sárkány letisztult, hagyománytisztelő darabjaként a kínai wuxia-filmek eredeti formájában szembesített az Idegen elemekkel (lásd a gravitáció törvényeivel dacoló kardpárbajokat, amelyek a Jean Marais és Errol Flynn kalandfilmjein edzett európai közönségnek első látásra nevetségeseknek hatnak), addig Takeshi Kitano saját korának és alkotói személyiségének minden jellegzetességén átszűrve prezentálja a japán chambara-mozik egyik alapművét.

Szamurájok bölcsessége – Jim Jarmusch: Ghost Dog - The Way of the Samurai / Szellemkutya

2000. december 15. – írta Zudor Imola

“A szamurájhoz méltó élet kulcsa a halál, a szamuráj élete minden napján halottnak tekinti magát” – szabja meg élettörvényként a Hagakure, a teljes elvonultságban élő főhős bibliája. A jarmuschi film kulcsa az általános vallási etika szerinti elfogadó viszonyulás a halálhoz: az élet teljességében való megélhetőségének egyetlen szamuráji lehetősége halálként értékelni az életet s eljövendő életként a halált.