Buta Ben-Hur – Timur Bekmambetov: Ben-Hur

2016. augusztus 22. – írta Ritter György

Örökzöld húsvéti programnak számít a polgárháborús veterán, Lewis Wallace vaskos regényének Oscar-rekorder verziója, a Ben-Hur (1959). Ám, ha valaki elolvassa az eredetit, rájöhet, alaposan húztak a történetből. Az ősfilm kocsiversenye mentes volt az ’50-es évek naiv trükkjeitől, komolynak és véresnek tűnt. A mai CGI-orgiák világában egy hasonló realista megoldás akár az egész filmet is elviheti a hátán. Emiatt tehát nem istenkísértés remakelni e klasszikust. A félelemre inkább Timur Bekmambetov (Abraham Lincoln, a vámpírvadász, 2012) személye adta az okot. Nem is hiába.

Szandál és pixel – Az ókori témájú sorozatokról

2012. március 9. – írta Ritter György

A tévésorozatok 2000-es évekbeli reneszánsza sok elfeledett műfajba lehelt új életet. Ez alól nem kivételek az 50-es, 60-as években reneszánszukat élő ókori filmeposzok sem. Ugyan a műfaj egyfajta demitizálás útján a 90-es évek végétől (Gladiátor, Trója, Arthur király, Nagy Sándor, a hódító) folyamatosan próbálta visszahódítania a silver screen-t, igazi műfaji megújításra csak a tévésorozatokban volt képes.

Colosseumi tiszteletjegy – Ridley Scott: Gladiátor, 2000

2010. június 25. – írta Ritter György

A Ben-Hur (1959) Oscar-esője és a Spartacus (1960) sikere után az amerikai szandálfilm műfajának sorsa megpecsételődött, a 60-as években már fogyaszthatatlanul dagályosnak tűntek ezek a giccses eposzok. A Kleopátra (1963) szerény bevétele után az 1965-ös A Római Birodalom bukása (Anthony Mann utolsó filmje) sikertelensége hosszú évtizedekig szakadékba lökte a zsánert. Különös fricskája a filmtörténetnek, hogy a Gladiátor épp ez utóbbi alapján teremtett új reneszánszot az antik-moziknak.

A 41-es kocsihajtó – William Wyler: Ben-Hur, 1959

2009. október 16. – írta Ritter György

Annak ellenére, hogy ma inkább csak a hittanórák üresjárataiban és a húsvéti sonka mellé fogyasztják az Oscar-rekorder William Wyler 1959-es Ben-Hur-változatát, nincs magára valamit is adó filmkedvelő, aki legalább háromszor ne látta volna. Töretlen népszerűségét egyvalami indokolja: igazi, színes, bűzös, szélesvásznú kaland ez a mozi fénykorából.