Motivációs beöntés – Robert Schwentke: Insurgent / A lázadó

2015. március 20. – írta Pernecker Dávid

A beavatott nem vállalt többet annál, mint ami címében áll. Nem csupán főszereplőjét, hanem magát a nézőt is beavatta egy olyan gyermekágyi lázban fetrengő disztópikus sci-fipéldázat élhetetlen világába, melynek józan paraszti ésszel feldolgozhatatlan struktúráját Neil Burger kifejezetten ügyesen próbálta meg körvonalazni. A beavatott így annak ellenére sem tudott igazán rossz filmmé válni, hogy a Veronica Roth által jegyzett könyvsorozat története – és annak közel sem a sorai közt megbúvó mondandója – alapvetően egy jól irányzott intellektuális taglóval ér fel.

Inkább a halál – Robert Schwentke: R.I.P.D. – Szellemzsaruk

2013. július 22. – írta Pernecker Dávid

Bevett szokás manapság azon keseregni – kicsit már unalmas is – hogy Hollywood kifogyott az ötletekből. Noha a megannyi képregény-adaptáció egyértelműen érvényesíti a klónteremtési zsákutcákon történő lamentálást, a sirámok egyvalamit hajlamosak kifelejteni a diskurzusból.

Képregényes vénlegények – Robert Schwentke: Red

2010. október 27. – írta Iszlai József

A képregényből filmre vitt történetek újabban szinte mindig elborzasztanak. Annyit tanultam meg belőlük, hogy semmit sem kell elvárni tőlük, úgyis javarészt felejthető és igénytelen munkák. Mégis, egy-egy számottevő próbálkozás annál inkább kiemelkedik, minél több gyengéjét mutatja meg Hollywood ennek az adaptálósdi-játéknak. Íme, egy kiemelkedő példa.

Végtelen love story – Robert Schwentke: The Time Traveler's Wife / Az időutazó felesége

2009. november 3. – írta Ruprech Dániel

A réten játszó kislányt egy férfihang szólította meg a bokorból. A pokrócát kéri, hogy betakarhassa saját meztelen testét. Henryként mutatkozik be és azt mondja, időutazó. A lányt, Clare-t a jövőből ismeri. Rövidesen eltűnik, de újból és újból visszatér. Amikor Clare 22 évesen megpillantotta Henry-t, a férfi nem tudta, ki ő. A lány a múltjából ismerte, gyerekkora óta legjobb barátja és titkos szerelme.

OktoberFILMfest – A bajor film ünnepe Budapesten, 2002. október 4–11., Örökmozgó

2003. január 15. – írta Margitházi Orsolya

Új bajor filmeket néztem egy héten keresztül – meséltem lelkesen az egyik ismerősömnek, aki erre felvonta a szemöldökét, és afelől kezdett érdeklődni, hogy mióta bolondulok ennyire a sörszagú, pántos germán térdnadrágokban, illetve mélyen kivágott, bajor blúzokban bővelkedő filmeposzokért.