Bridget karikatúrája – Beeban Kidron: Bridget Jones: The Edge of Reason / Bridget Jones: Mindjárt megőrülök!

2005. február 15. – írta Gál Andrea

Bridget Jones történetének folytatását érdeklődve várta a könnyed vígjátékokat és angol humort kedvelő közönség, a szinglik tömegéről nem is beszélve, akik hősüket vélték felfedezni az örökösen stabil párkapcsolatot hajszoló harmincas nagyvárosi nőben. A szingli életmód legitimizációja azonban ezúttal elmaradt: Bridget felhőtlen boldogságban él néhány hete Markkal, a két pasi közül, ugye emlékszünk, a rendesebbel, őszintébbel, ügyvédebbel.

Hűvös vontatottság – Anthony Minghella: Cold Mountain / Hideghegy

2004. április 15. – írta Papp Sándor Zsigmond

Van itt egy film, amit nagyon kellene szeretni, hiszen már-már hazai termék. Feltéve, ha valami hazaivá válik pusztán attól a ténytől, hogy mondjuk a Kárpátokban forgatták, miközben a történetben azok Észak-Karolina hegyvidékévé növik ki magukat, azaz kábé olyan a hatás, amikor Budapestet látjuk viszont Kelet-Berlinként a Spy Game-ben.

Le a szerelmesfilmmel! – Peyton Reed: Down with Love / Pokolba a szerelemmel

2003. december 15. – írta Bán Attila

A Kate és Leopold kapcsán írott összeesküvés-elméletemet vegytiszta formában illusztrálja a Pokolba a szerelemmel című alkotás.

Csábító nők – fehér gépfegyverrel – Rob Marshall: Chicago

2003. szeptember 15. – írta Hatalyák Edina

Vigyázat! A látszat nemcsak néha csal. A Chicagóban mindig. A látszat színes káprázat, észveszejtő hatalmas kavalkád, csillogó ruhák, villódzó fények, gyönyörű nők és pergő ritmus, ami minket is magával sodor. Belekerülünk a sűrűjébe még az elején, és itt is maradunk.

I’m every woman – Sharon Maguire: Bridget Jones's Diary / Bridget Jones naplója

2001. szeptember 15. – írta Hungler Tímea

Holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány? Ha egyedülálló és betöltötte már a harmincat, ez nem is lehet kérdés. Hősnőnk, Bridget Jones (Renée Zellweger) nem csupán a harmincon, de jó néhány álmon, sikertelen fogyókúrán, és számos hímszerű egyeden is túl van; szerelmi csalódások kikúrálásában igazi szakértő: önsajnálat, világvége-hangulat és mindezek kompenzálásaként vodka és a funky díva, Chaka Chan, ezer decibellel.

A teremtés maradéka – Bobby Farrelly-Peter Farrelly: Me, Myself & Irene / Én és én meg az Irén

2001. január 15. – írta Papp Attila Zsigmond

Semmi bajunk nem lenne ezzel az alkotással, ha nem emlékeznénk olyan élénken az Ember a Holdon és a Truman Show című filmekre. Ha Milos Forman és Peter Weir (Holt költők társasága) nem mutatta volna meg a fél világnak, hogy Jim Carrey alkalmasint színészi feladatok elvégzésére is alkalmas. Azaz filmszerű filmekben is helytáll, s nemcsak egymás mellé fűzött gagparádékban.