A halkonzervtől a zacskós levesig – A magyar reklámfilm rövid áttekintése – két étkezés között

2001. április 15. – írta Kurutz Márton

„A konzervhal finom falat. Fogyasszon több konzervhalat!” „Cipőt a cipőboltból!” „Adjon isten jó napot, köhögősnek Blokmaltot!” és társai – már az üveglemezre fényképezett, állóképszerű magyar ősreklámok is arról tanúskodtak, hogy a kereskedők a pontos információk mellett rövid, „blikkfangos” versikékkel is megpróbálták emlékezetessé tenni hirdetéseiket.

Ez itt a reklámfilm helye! – A reklámfilm, a stílus és a giccs

2001. április 15. – írta Zudor Imola

„…mindenki menekül előle - a giccs a művészet világában sértés - s mindenki visszatér hozzá. A művész is, aki enged a többé-kevésbé pontosan felmért közönségízlésnek, meg a néző is, aki élvez és értékel¹.” Aki fáradt passzivitással ragadt már ott valaha a tévéképernyőről egyre erőszakosabban magánszféránkba tolakodó reklámblokk előtt, az bizonyára első olvasásra ráérez Moles cáfolhatatlan aforizmájára.

Folt nélküli mosószerek kontra szennyes szeletek – Az Arany Penge díjnyertes magyar reklámfilmjei

2001. április 15. – írta Papp Sándor Zsigmond

Toscani szerint egész egyszerűen illatosított hulla. A boldogság illúzióját árulja meglehetősen olcsón, alig egy perc alatt. Különben az esti filmet megszakító bosszantó szünet, mikor is az élelmesebb tévénéző sörért szalad le a helyi közértbe vagy elvégzi ügyes-bajos dolgait. A fogyasztói társadalom egyik alapegysége, a korona legszebben csillogó ékköve. Képi világa, a gügyeség határát súroló nyelvezete kiváló nyersanyag az olyan alkotások számára, mint például a Fight Club.

A reklámfilm - butít vagy butul? – Beszélgetés Paczolay Béla rendezővel

2001. április 15. – írta Margitházi Orsolya

A stáblista szinte már a kezdetek óta szerves része a filmvetítésnek. Pontosan tudhatjuk, kié az ötlet, ki írta a forgatókönyvet, ki az operatőr, kik a szereplők, ki rendezte, hol és mikor készült a film. De van egy olyan mozgóképes műfaj, ahol ezek az adatok a nézők előtt szinte minden esetben rejtve maradnak. És bár valószínűleg egy átlagos napon sokkal több reklámfilmet látunk, mint egyéb filmet, a reklámfilmrendezők neve alig terjedt el szélesebb körben. Ügynökségek neve mögé kényszerülnek, és a szegényes dokumentáltság következtében gyakran az utókor számára is rejtve maradnak. A reklámfilmes szakma ma még igencsak zárt világ; egy-egy alkotóra nem is olyan egyszerű rábukkanni.