Gyógyulni sem könnyű – Dér Asia: Nem halok meg

2023. szeptember 21. – írta Vigh Martin

Dér Asia új filmje intim és kegyeletteljes portré egy hasnyálmirigyrákkal küzdő férfiról, amely valójában kevéssé szól a betegséggel való megküzdésről. Szól viszont örökített mintákról, káros berögződésekről, és arról, hogyan vehetjük kezünkbe saját életünket.

Partra vetett hal – Michel Franco: Sundown

2023. június 12. – írta Buzogány Klára

Az Új világrend (Nuevo orden, 2020) mexikói rendezője 2021-ben, a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyében mutatta be Sundown című, minden eddigi filmjénél szerényebb és dísztelenebb alkotását, amely most a TIFF „szupernóvái” között ragyog – a kérdés csak az, hogy egyszerűségét a néző erényként vagy hátrányként fogja-e értelmezni.

Hogyan segíthetek? – Michael Slovis & Co.: New Amsterdam

2021. június 17. – írta Buzogány Klára

Miért nézzünk kórházas sorozatot? Lehet-e még újdonságot vagy új megközelítést találni ebben a díszleteiben és jelmezeiben szegényes, viszonylag szűk műfaji és tematikai skatulyában a Dr. House, A Grace klinika, a Charité, A birodalom és megannyi, változó színvonalú társuk között és után, hiszen mindegyre felbukkan egy-egy újabb (és többnyire felejthető) széria, amit ugyanebbe a süllyesztőbe lehet belepakolni? Nos, lehet, ha az alkotók mindennapjaink bő egy éve kísértő valóságából táplálkoznak. A New Amsterdam¹ története ugyan nem a Covid-19-cel kezdődött – ki (rém)álmodott volna erről 2018-ban? –, de a széria évadonként képes volt megújulni és újraértelmezni önmagát, legfrissebb folyamában pedig a minden egyes nézője által friss élményként/traumaként megélt világjárványt feldolgozni.

Film készül a melanómáról

2021. június 2. – írta a szerk.

Az Apajegy című film a Fekete pont – Nem szégyen, csak folt nevű, iskolai oktatóprogram része. A kampányt két melanóma-alapítvány indítja, egy fiatal filmrendezővel és egy televíziós műsorvezetővel társulva.

Szegény Natasa – Julio Medem: Ma Ma/Mama

2016. május 3. – írta Papp Attila Zsolt

Van-e élet a halál előtt? Erre a kérdésre keresi a választ és talál ki életstratégiákat egy tragikus sorsú, erős jellemű szépasszony, egy szintén sorscsapásokkal sújtott, vallásos futball-impresszárió és egy érzelmes nőgyógyász, aki a legváratlanabb pillanatokban fakad dalra. Csak bírják a könnycsatornáink.

Én, Truman és a srác, aki meg fog halni – Cesc Gay: Truman

2016. január 4. – írta Csiger Ádám

A Torontói Filmfesztivál programjába beválogatott Truman címszereplője egy kutya, a főhőse pedig egy haldokló színész. A film mindez alapján egy hollywoodias giccsnek néz ki, valójában a kiköpött ellentéte.

Egészségben, betegségben – Josh Boone: The Fault in Our Stars / Csillagainkban a hiba

2014. június 12. – írta Pernecker Dávid

A szerelemről feltehetően többen és többet írtak-alkottak, mint a demokráciáról – noha kevesebb sikerrel. A megannyi költemény, regény, festmény, filozófiai és pszichológiai értekezés, valamint film sem volt igazán képes megfogni a kevesebb súrlódás mentén haladva megfoghatatlannak nevezett érzelemösszességet, amit ezért a legtöbben – jobb híján – negációs kontextusban próbálnak meg értelmezni.

Sorsok, bendzsóra hangszerelve – Felix van Groeningen: The Broken Circle Breakdown / Alabama és Monroe

2013. november 27. – írta Jankovics Márton

Halálos betegségekről nem könnyű hiteles filmet forgatni, egy rákos kisgyerekről meg aztán végképp nem. Ha valaki ugyanis nem otromba happy enddel tagadja le a tragédiát, akkor hajlamos ragacsosan sötét melodrámai szirupba fojtani a cselekményt. Az Alabama és Monroe bravúrja, hogy mindkét lehetséges túlkapást elkerüli, miközben még a zene, a spiritualitás és a bioetika ősi kérdéseiről is elmélkedik egy sort.

Vékony jégen – Jonathan Levine: 50/50 / Fifti-fifti

2012. január 5. – írta Verpeléti András

Halálos betegségről filmet készíteni elég nehéz sőt, sokszor hálátlan feladat, hiszen a történetet egyszerre kell személyessé és univerzálissá is tenni, ami rengeteg buktatót jelenthet. Egyrészt rengeteg nézőt kergethetünk be vele a mozikba, ha kellőképpen eladható a termék, másfelől elég egy ballépés, és máris támadások viharában találja magát a rendező. Legyen szó drámáról vagy vígjátékról, a játékszabályok borzasztó gyorsan fordulhatnak a rendező ellen.

A lét elviselhető nehézsége – Alejandro González Iñárritu: Biutiful

2011. május 16. – írta Láng Orsolya

Ez a film a halálról szól. Ennélfogva az életről is. A halál mindenkiben közös, az életét mindenki úgy bonyolítja (le), ahogy tudja. Iñárritu filmjei, amellett, hogy mindannyiszor az egyéni sorsok mélyvizébe vetnek bennünket, a dolgok állásának szociális kontextusát sem mellőzik felvázolni – ilyen értelemben a Biutiful összetéveszthetetlenül Iñárritu-film.