Kurvaélet – Bacsó Péter: Majdnem szűz

2008. április 3. – írta Józsa Péter

Jelen műfaj nevét a „kisrealista tündérmesébe ojtott romantiko-tragiko-szatirikus nevelődéstörténet, amely nem nélkülöz némi szociografikus ihletettséget sem”-kifejezésben találtam meg. A nagyralátó elképzelés azonban valahogy kificamodott kivitelezés közben. Sok rosszat lehet mondani a magyar filmekről, és nem árt, ha néhányat most is megemlítünk…

Maszkkal, pátosszal, Oscar-díjjal: egy hitelesen torz született gyilkos – Patty Jenkins: Monster / A rém

2005. január 15. – írta Gál Andrea

Patty Jenkins első rendezése többszörösen az előítélet-ellenesség bűvös jegyében született: Eileen (Charlize Theron) története az útszéli prostitúciótól brutális gyilkosságokon át a halálos ítéletig tart, miközben a heteroszexualitás és a leszbikusság közti utat is bejárja.

Amerikai film a jelentés hiányáról – Sofia Coppola: Lost in Translation / Elveszett jelentés

2004. május 15. – írta Gagyi Ágnes

A fiatal, bájos Charlotte és a középkorú filmsztár, Bob ugyanazon hotelben érzik egyedül és idegenül magukat Tokióban, így találnak egymásra. A korkülönbséget átívelő erotikus feszültség szikrája nem kap lángra a filmben, pislákoló fényénél mélyebb, a hiányok árnyékát élesebben kirajzoló kapcsolat szövődik a két szereplő között.

Lejárt lemez? – Patrice Leconte: Rue des plaisirs / A vágyak utcája

2003. december 15. – írta Buzogány Klára

Lehet-e egy szerelmi háromszög tragikus történetét úgy filmre vinni, hogy másfél óra alatt a néző a sztori egyetlen szereplőjével se tudjon azonosulni? A válasz egyszerű: lehet, nézzük meg például A vágyak utcáját. A film a francia rendező, Patrice Leconte legújabb alkotása, amely a „Moulin Rouge”-nak nevezhető témát – a prostituáltak életét – mutatja be, ám ahogyan Baz Luhrmann musicaljének, úgy A vágyak utcájának a cím sejtetése és a témaválasztás ellenére sincs erotikus tartalma. A szerelmi háromszög a prostituáltak társadalmilag lenézett, de itt megérthetőként bemutatott világába helyeződik.