A Ragadozó-sorozat lényege nem más, mint hogy egy fejlett technikájú űrszörny trófeákra vadászva hendikepes emberére akad. A sorozat első két része ízig-vérig a ’80-as évek terméke, tovább-, vagy inkább túlgondolásai csak méretes buktákat eredményeztek. Az említett évtized jelenlegi retro-divatja és az alapokhoz való visszanyúlás kellett ahhoz, hogy végre elkészüljön az igazi „harmadik”, valójában előzmény felvonása is.
A Predator – A ragadozó egy kínosan túltolt műfaj- és szériaparódia. Leginkább az előzetes elvárásaink fogják meghatározni azt, hogy mennyire leszünk képesek élvezni, így érdemes a következőket szem előtt tartva mérlegelni a jegyvásárlást:
Antal Nimródnak nyilván nem a Kontrollos „vonalához” tartozik ez a film – ha egyáltalán azt az egy darab szerzőibb filmjét vonulatnak lehet nevezni, hiszen azóta csak zsánerfilmeket készített (Vacancy / Elhagyott szoba, Armored / Szállítmány és most a Ragadozók). Ezekben pedig többé-kevésbé jól megoldotta rendezői feladatait.
Ma reggel húzták ki az egyik fogamat, és esküszöm néked mindenre, ami szent, álszent olvasóm, bús fivérem, hogy sokkal kellemesebb volt, mint a ma este megtekintett Aliens vs. Predator sorozat Requiem című második része.
