Családi szoborállítás a popkirálynak – Antoine Fuqua: Michael

2026. április 22. – írta Szabó R. Ádám

Egy életrajzi film esetében érdemes megfordítani a megszokott sorrendet: előbb átbogarászni a stáblistát, külön figyelmet fordítva a produceri névsorra, és csak utána megnézni magát a biopicet. Egy ilyen böngészés sok tekintetben információval szolgálhat az adott életrajz hitelessége, esetleges elfogultsága szempontjából: ha túl sok a produceri listán a történetben is szereplő ismerős név, sejthető, hogy nem annyira elfogulatlan az ábrázolás, mint amennyire elsőre tűnhet.

Nyakigláb barbie-k a démonok ellen – Chris Appelhans, Maggie Kang: KPop Demon Hunters / K-pop démonvadászok

2026. február 27. – írta Buzogány Klára

Tavaly nyáron került fel a Netflixre, nagyobb csinnadratta nélkül, mégis egy-kettőre a streamer egyik legnézettebb filmjévé vált. Azóta elhalmozták díjakkal, két Oscarra jelölték, múlt hétvégén elvitte a legjobb filmnek járó Annie-t: a K-pop démonvadászok kétségtelenül az elmúlt év egyik legsikeresebb animációs filmje, (kis)kamasz célközönségét nyilvánvalóan elérte, mégis erősen kételkedünk abban, hogy maradandó értéket teremtett volna.

Ceaușescu Killed the Video Star – A romániai magyar videóklip rövid története

2022. december 19. – írta Lakatos Mihály

A videóklipről mint önálló mozgóképes formátumról viszonylag kevés szó esik a romániai magyar popkultúra kontextusában*, még annak ellenére is, hogy a szocializmusban és a rendszerváltást követő időszakban egyaránt hangsúlyos szerepet kapott a könnyűzenei termékek gyártásában, terjesztésében és népszerűsítésében.

A hatszor tíz a huszonharmadikon jókislány afterpartija a rosszfiúval – Roger Kumble: After We Collided / Miután összecsaptunk

2020. szeptember 11. – írta Galaczi Zsófia

Az Anna Todd azonos című bestselleréből készült Miután (After) 2019-ben látott napvilágot, majd gyors egymásutánban, egy évvel később a folytatás is megjelent Miután összecsaptunk címmel. Habár az első rész maga a klisé netovábbja, a második résznek sikerült szintet lépnie. Valami ilyesminek képzelem az Alkonyat sorozatot fantázialények nélkül, és ami a fazék alján maradt, az kimeríti a filmipari veszélyes hulladék kategóriáját.

Bálványimádás japán módra – Kyoko Miyake: Tokyo Idols

2020. április 10. – írta Galaczi Zsófia

Bármiféle rosszindulat nélkül: a japánok furák, ezt eddig is tudtuk, de nyugati szemmel nézve a J-pop és a hozzá kapcsolódó idolkultúra egy extrán bizarr szociokulturális jelenség. A megelevenedett anime-figuraként éneklő-táncoló, nemritkán kiskorú, tizen-huszonéves „idolok” hatalmas kultusznak örvendenek a mai Japánban, mindenekelőtt a magányos, alacsony önértékelésű, megfeneklett életű férfiak körében. A Tokyo Idols izgalmas és kínos társadalmi lelet fiatal lányok és középkorú férfiak furcsa belső szabályokkal ritualizált kapcsolatáról, ami nem mellesleg óriási biznisz.

„Ez nem én vagyok” – A popipar és a popsztárok filmes reprezentációjáról

2019. augusztus 8. – írta Pernecker Dávid

Amíg a popzenéről, a popelőadók autentikusságáról és a popiparban betöltött szerepükről manapság alig készülnek sokat mondó, érdekes, a témát a megszokottól eltérően megközelítő alkotások, be kell érnünk a ritkaságokkal, melyek az átlagosnál viszonylag részletesebben, mélyebben újszerűbben, foglalkoznak ezzel a filmekben leginkább csak meseszerűen, sémákat követve, vagy épp bántóan leegyszerűsítve bemutatott témával.

#popcsajoksatöbbi – Tiszeker Dániel: #sohavégetnemérős

2016. december 8. – írta Tóth Menyhért

Fluor Tomi gondoskodik róla, hogy karácsony közeledtével is igazi nyári bulihangulatba kerüljünk.

Kincs, ami nincs – A magyar filmzene története

2016. április 10. – írta Hubai Gergely

A filmzenei szakirodalom egyik legizgalmasabb kérdése, hogy a Hollywood-központú szemlélet mellett milyen szinten lehet szegmentálni a filmzene világát.

Helyzetkép a romániai popzene-piacról

2001. március 15. – írta Gyöngyi Annamária

A román pop megszületett és elkezdett pénzt termelni. Sztárgyártás, marketing, copyright és adócsalás: egy biztató történet elején tartunk.

Az öt legjobb keserédes – Stephen Frears: High Fidelity / Pop, csajok satöbbi

2000. augusztus 15. – írta Papp Sándor Zsigmond

Kemény és magányos embereknek való film ez, akiknek az élet már előre köszön és a kalapját is megemeli. Persze nem kell mindezt szó szerint venni, mint ahogy a zenemániás Rob szavait sem, akinek önsajnálós dumájával kezdődik el ez új Stephen Frears-mozi.