Eddie Murphy vezeti a 2012-es Oscar-gálát

2011. szeptember 8. – írta a szerk.

Brett Ratner és Don Mischer kedden hivatalosan is bejelentette, hogy a 2012-es Oscar-gála házigazdája Eddie Murphy lesz. A hírt Murphy is megerősítette.

Jövőre is február lesz Oscar hava

2011. április 27. – írta a szerk.

Jövőre is februárban adják át Hollywood legrangosabb díját, az Oscar-szobrocskát. (MTI)

Jövőre is február lesz Oscar hava

2011. április 27. – írta a szerk.

Jövőre is februárban adják át Hollywood legrangosabb díját, az Oscar-szobrocskát. (MTI)

A koktél neve: Sex on the Beach – Fred Zinnemann: From Here to Eternity / Most és mindörökké, 1953

2011. április 21. – írta Virginás Andrea

Fred Zinnemann 1952-ben bemutatott hátországi háborús melodrámájá(nak egészé)t illetően rosszul „hangsúlyoz” a közismert plakát, amelyen Deborah Kerr és Burt Lancaster szenvedélyes csókban forrnak össze egy napsütötte, hullámmosta tengerparton. Távolról sem a film legemlékezetesebb, avagy dramaturgiailag, netán képileg csúcspontot képező jelenetéről van szó.

Egy magyar a világ filmzene-gyártásában – Rózsa Miklós-portré 2.

2011. április 8. – írta Hubai Gergely

Rózsa Miklós 1946-tól már – a thrillerek mellett – a noirok keresett zeneszerzőjévé vált, Mark Hellinger producer kezdeti biztatása után egészen 1950-ig ebben a műfajban dolgozott a legtöbbet. 1948-ban a Paramount-ügy veszélybe sodorta a szabadúszó komponista karrierjét, úgyhogy Rózsa ugyanebben az évben leszerződött az MGM-hez…

Vendégségben Bennfenteséknél – Charles Ferguson: Inside Job / Bennfentesek

2011. március 23. – írta Seer László

Végre egy dokfilm, ami kiveri azt a húgykövet az összeesküvés-fantaszták fejéből, amit a Zeitgeist című, féligazságokkal és logikai infantilizmusokkal operáló förmedvénysorozat nagy műgonddal odahelyezett.

A Facebook a logopédus ellen – A 2011-es Oscar előrejelzései

2011. február 23. – írta Németh Barnabás

Egy kanyarokkal bőven tarkított Oscar-szezon végére teszünk hamarosan pontot. Már csak pár nap és kiderül: az Amerikai Filmakadémia az elmúlt években kitaposott ösvényen halad-e tovább, vagy visszatér gyökereihez. A modern küzd a régimódival, a szerethető a nem szerethetővel, fiatalok a nagy öregekkel, de a lényegi kérdés valójában változatlan: milyen lesz a nézettség? Mert ugyan szép dolog a kollégáktól elismerést kapni, de Hollywoodban továbbra is ugyanaz számít – vagyis hogy hány embert érdekel mindez...

A szintetikus hajnal – F. W. Murnau: Sunrise: A Song of Two Humans / Virradat, 1927

2011. február 10. – írta Blos-Jáni Melinda

Egyedi és művészi teljesítmény kategóriában ezt a filmet találták a legjobbnak az első Oscar-díjkiosztón (egyfajta vigaszkategória volt ez, hiszen W. Wellmann Szárnyak című filmje nyerte a legjobb produkció kitüntetést). Sokan elasztikus és időtlen remekműnek tartják, és olyan jelzőkkel illetik, akárcsak egy reneszánsz mesterművet, amely kinematografikus eszközökkel jeleníti meg az emberi természet dualitását.

Captatio benevolentiae – Tom Hooper: The King's Speech / A király beszéde

2011. február 4. – írta Jakab-Benke Nándor

„Jönnek a britek” – hangzott el 1982-ben az Oscar-gálán a Tűzszekerek – természetesen brit – forgatókönyvírójától. S noha egy évre rá a tényleg rádupláztak a Gandhival, a nagy bejövetel elmaradt. 30 évet kellett várni, de ennyire brit téma talán soha nem volt Oscar-közelben, mint A király beszéde. S ha az amerikai filmakadémia is olyan jó ízlésről tesz tanúbizonyságot, mint oly sokan már idén – többek közt a BAFTA, vagy az Amerikai Rendezők Céhe ítészei –, akkor a britek tényleg megjöttek.

Egy nem túl eredeti történet: az élet – Claude Lelouch: Un homme et une femme / Egy férfi és egy nő, 1966

2010. november 12. – írta Papp Attila Zsolt

Ha van ellentmondásosan megítélt figurája a francia filmes újhullám sodrában induló generációnak, akkor az Claude Lelouch. A nouvelle vague stíluselemeit szívesen alkalmazza, tematikai szempontból viszont eltávolodik a hatvanas évek újító törekvéseitől, és egyfajta „új szentimentalizmust” indít el a kortárs francia filmben. Első igazi sikerfilmje, az Egy férfi és egy nő a cannes-i Arany Pálmát és – Hollywood hódolatának jeléül – a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat egyaránt elnyerte.