Bűnügyi színjáték – Julian Schnabel: In the Hand of Dante

2025. szeptember 5. – írta Lubianker Dávid

Julian Schnabel rendezése finom hozzáértéssel lavírozik az In the Hand of Dante transzcendentális bűneposzának metafikciós cselekményrétegei között, Nick Tosches eredeti regényének filmadaptációja ennek ellenére csupán az azonos című irodalmi alapmű gazdag filozofikus elmélkedéseinek felszínes kivonataként hat.

Négy a 8 és ½-ből – Woody Allen: Stardust Memories / Csillagporos emlékek, 1980

2024. november 6. – írta Lubianker Dávid

Noha hosszú karrierje során csupán pár filmet készített ilyen nyersanyagra, Woody Allen mindig is fekete-fehérben létezett. A Csillagporos emlékek kontrasztos látványvilága a rendező két meghatározó alteregójának konfliktusát helyezi reflektorfénybe: az entellektüel művész és a bazári komédiás örök párharcát.

A színház én vagyok – Quentin Dupieux: Yannick

2024. március 1. – írta Berényi Csaba

A nonszensz baromságok francia nagymestere ezúttal egy magához képest földhözragadt, de azért szokásosan hibbant darabbal sértegeti a fikció és a való élet határát, valamint a művész, a befogadó és az alkotás társadalmi funkcióinak kusza kölcsönviszonyát.

Embertárgyak/tárgyemberek – Kaouther Ben Hania: The Man Who Sold His Skin

2021. április 19. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

Kaouther Ben Hania második rendezése – és egyúttal az első tunéziai Oscar-jelölt – egy okos és fifikás, azonban kissé döcögős, egyenetlen film, ami sokkal inkább képes hatni a néző intellektusára, mintsem az érzelmeire.

Unsafe space – Ruben Östlund: The Square / A négyzet

2017. szeptember 12. – írta Dobi Ferenc

Túlzás lenne azt állítani, hogy Östlund legújabb filmje egy lavina erejével rendelkezik, de humora éppolyan velős, társadalomkritikája pedig talán még élesebb a korábbi alkotásainál.