A színház én vagyok – Quentin Dupieux: Yannick

2024. március 1. – írta Berényi Csaba

A nonszensz baromságok francia nagymestere ezúttal egy magához képest földhözragadt, de azért szokásosan hibbant darabbal sértegeti a fikció és a való élet határát, valamint a művész, a befogadó és az alkotás társadalmi funkcióinak kusza kölcsönviszonyát.

Embertárgyak/tárgyemberek – Kaouther Ben Hania: The Man Who Sold His Skin

2021. április 19. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

Kaouther Ben Hania második rendezése – és egyúttal az első tunéziai Oscar-jelölt – egy okos és fifikás, azonban kissé döcögős, egyenetlen film, ami sokkal inkább képes hatni a néző intellektusára, mintsem az érzelmeire.

Unsafe space – Ruben Östlund: The Square / A négyzet

2017. szeptember 12. – írta Dobi Ferenc

Túlzás lenne azt állítani, hogy Östlund legújabb filmje egy lavina erejével rendelkezik, de humora éppolyan velős, társadalomkritikája pedig talán még élesebb a korábbi alkotásainál.