Az internet megeszi a lelket – Pascal Plante: Les chambres rouges / Red Rooms / Vörös szobák

2024. február 14. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

Nem bocsátkozik felszínes pszichologizálásba, magyarázkodásba, forgatókönyvírói kurzuson tanult karakterépítési trükkökbe és unalomig használt családi traumákba, hanem meghagyja a lélek sötét oldalának titokzatosságát. Így tesz kíváncsivá, így kúszik a bőrünk alá és így válik igazán hátborzongatóvá a Vörös szobák.

Tizedikről kihajított, vízzel töltött lufi – Ruben Östlund: Triangle of Sadness / A szomorúság háromszöge

2022. június 8. – írta Váró Kata Anna

A Szomorúság háromszöge számtalan közhelyet felsorakoztat a világról, amelyben élünk, az viszont kevésbé klisészerű, hogy egy olyan férfit állít a középpontba, akinek a külseje a belépő a felső tízezerbe, és bármi történjék is, ez lesz számára a „meal ticket”.

A szupermodell magányossága – Mads Matthiesen: The Model / A modell

2016. június 21. – írta Csiger Ádám

Mads Matthiesen dán író-rendező debütálásáért, a Teddy mackó / Teddy Bear című filmért annak idején a legjobb külföldi rendezőnek járó díjat nyerte el a Sundance-en. Másodéves produkciója hasonló témában készült, szerzői darab: ezúttal a divatvilág kulisszái mögé kínál ígéretes bepillantást.

Jesse Tükörországban – Nicolas Winding Refn: The Neon Demon / Neon démon

2016. június 20. – írta Váró Kata Anna

A Neon démon szereposztásában, ahogy a provokatív jeleneteiben is, az erőlködés és hatásvadászat látszik a leginkább.

A hős, a lányok és a nők – James Bond és a szebbik nem

2012. október 30. – írta Virginás Andrea

James Bond, aki 1962-ben debütált mozialakként és idén betöltötte az ötvenet, egy munkamániás kém, aki halovány személyes indíttatásait (koktél, női szépség) is kizárólag munkavégzés közben engedheti érvényesülni. Ha lazít, parancsra és kényszerből lazít, ha vicces, az épp aktuális akció gördülékenységén dolgozik. Köti őt a munkahelyi hierarchia és a titoktartás, amely vonatkozások a főnökében, a betűjelölte M-ben testesülnek meg a képernyőn, de amelyeket Bond oly tökéletesen internalizált, hogy nélkülük szétesne, akár egy lépcsőn lerúgott cserépedény.