A Miramax gyártó és forgalmazó cég tegnap bejelentette, hogy Martin Scorsese tévére fogja adaptálni New York bandái (Gangs of New York) című mozifilmjét.
Folytatódik a válságkezelés Hollywoodban; a Ponyvaregénnyel világhírt szerzett Miramax stúdiót arab befektetők veszik át, a csődvédelembe vonult Metro-Goldwyn-Mayer (MGM) hitelezői pedig megállapodtak az újrakezdésről.
Egy amerikai napilap szerint a Google a Miramax stúdió filmkatalógusa iránt érdeklődik, mivel egész estés filmekkel akarja bővíteni a YouTube kínálatát. (MTI)
Sorozatunk befejező részében a jelenkor független (és nemcsak) produkcióira leselkedő veszélyekkel (vagy éppen lehetőségekkel) foglalkozunk: mit hozott és mit visz az internet?
A Szex, hazugság, videósikerére mindenki felfigyelt. A függetlenfilm pár év alatt az intellektuális tömegek ópiuma lett: a látványorientált, gyakran „ostoba” hollywoodi megapicek ellentétének kiáltották ki, amely ötletes, különc, egyedi, ám mégis fogyasztható. A függetlenek azonban egyre inkább függővé váltak: nem Hollywood, hanem a siker függőivé – a bevételt és a sikert nem feltétlenül a film esztétikai értéke, hanem a film pozicionálása hozta el.
A Miramax szenzációkkal tarkított felemelkedése, pénzügyi és Oscar-sikerei, márkanevének kiárusítása, majd csendes bukása: az amerikai független film parabolája. A Weinstein testvérek filmmágusként, ellentmondásos médiasztárként, mindenható és aranykezű producerként vonultak be a köztudatba. Ők a filmtörténet utolsó stúdiómoguljai.
A nyolcvanas évek, azaz a videó évtizede nemhogy megölte volna a mozit, de a médium kínálta izgalmas, új lehetőségekkel gazdagította a filmgyártást – és nem utolsó sorban a stúdiók zsebét. Nem csoda, hogy az évszázad utolsó évtizedének kezdetével új, minden addiginál fényesebb aranykor köszöntött Hollywoodra, csakúgy, mint a függetlenfilmre.
A Disney úgy döntött, hogy végérvényesen bezárja a Weinstein-fivérektől 2005-ben felvásárolt Miramax stúdiót, ami nem kevesebb, mint 30 évig volt a független produkciók fellegvára.
Az amerikai függetlenfilmről szóló sorozatunk legutóbbi részében a forrongó 60-as és 70-es évekről volt szó, most pedig a nyolcvanas évekkel, az akkor megjelent új médiumokkal, a Sundance-intézménnyel, Spike Lee-vel, Gus Van Santtal, Soderbergh-gel és Jarmusch-sal folytatjuk.