Tökös-mákos rétes – Andy Wachowski, Larry Wachowski: The Matrix Reloaded / Mátrix - Újratöltve

2003. július 15. – írta Bán Attila

A rossz nyelvek szerint a Mátrix Windows alatt fut, azért olyan lassúak a lövedékek és azért kellett újraindítani is. A háttértörténet így nézhet ki: a Wachowski testvérekre rázuhan 20 tonna esztétikai-filozófiai tanulmány, amiből kiderül, hogy a Mátrix kultuszfilm és megrendelést kapnak a folytatásra. Erre Andy és Larry fogja magát, és „belerak mindent, mint Mari néni a tökös-mákos rétesbe”. (Moldova György) Kicsit homályosan és a közhelyesség határán helyet kap itt a filozófia, lélektan, vallás, matematika stb. Zsúfolt, de a posztmodern kötelez.

Üzleti intermezzo a cybermitológiában – Andy Wachowski, Larry Wachowski: The Matrix Reloaded / Mátrix – Újratöltve

2003. július 15. – írta Gál Andrea

A Wachovski-fivérek ópusza, a Mátrix kétségtelenül kavart némi port, teremtett némi kultuszt 1999-ben. Ez nem kis mértékben annak tudható be, hogy a virtuális világok bonyolult kérdéskörét köznapi metaforikával tudták populárissá, a mindennapi számítógép-használó számára is érthetővé tenni, ami kasszasikert és hihetetlen népszerűséget hozott a Mátrixnak. A Mátrix úgy hatott, mint egy tempós, türelmes magyarázat a szimulációról azok számára, akik nem ismerik ki magukat az operációs rendszerek vagy hackerek nyelvezetében, sem a médiaelméleti kérdésekben, némi tapasztalatuk azonban van a számítógépek terén, és rábámultak már legalább egyszer az arcukat visszatükröző képernyőre.

A remake-ről – avagy játszd újra, Sam! – Az önző remake

2002. február 15. – írta Varró Attila

A remake a tömegfilm legnagyobb talányának számít, miközben látszólag a létező legegyszerűbb sikerreceptet kínálja a piacorientált filmipar számára: újraforgatni egy korábban már bevált mozidarabot és friss csomagolásban ismét felkínálni a nagyközönség számára. A filmkészítők attól kezdve élnek lehetőségével, hogy megszülettek az első másolható művek (a Megöntözött öntözőt tucatnyi utánzat követte hónapokon belül); manapság a hollywoodi stúdiótermés közel egyötöde sorolható kategóriájába. Mindennek ellenére a remake ma is éppoly misztikus jelenség, mint az éjszakai égbolt csillagképei az ókori hajósok szemében: hónapról-hónapra használják a szent cél érdekében, törvényeit mégsem értik, a működésére vonatkozó praktikus ismeretekből legfeljebb homályos jóslatokra futja.

A jól fésült epigon – Christophe Gans: Le pacte des loups / Farkasok szövetsége

2001. december 15. – írta Papp Sándor Zsigmond

Volt idő, amikor az álomgyár ínséges időkben – mert az ötletesség néha nagyon hiányzik odaát – a francia filmgyártás felé fordult inspirálódás végett. Mert egy időben a francia vígjátékok verhetetlenek voltak, humorosak és ellenállhatatlanok, így aztán sokan nőttünk fel a magas férfin, akin felemás cipő volt. Pierre Richardból pedig Tom Hanks lett, de a sors és a számítgatás utolérte majd mindegyik kiemelkedő, kasszasikerrel kecsegtető vígjátékot. Ugyanis az amerikaiak úgy gondolták, amin Európa nevetett azon az Új Világ is nevethet, amin ők borzonganak, mi is borzonghatunk. Ez néha bejött, de többnyire nem.

E-világok – Cyberterek, cyberfilmek

2001. június 15. – írta Hungler Tímea

Az első virtuális valóságot a kutatók az 1930-as években pilóták számára dolgozták ki repülőgép-szimulátor formájában, majd 1986-ban kikísérletezték a tévékészülékkel és fülhallgatókkal ellátott sisakot és a hozzá való kesztyűt, 1991-ben pedig a számítógépes játékok piacára is betört a virtualitás.

A piros kapszula – Andy Wachowski, Larry Wachowski: The Matrix / Mátrix

2000. december 15. – írta Mikes Bence

Ismerős érzés: úgy ébredni egy álomból, hogy minden, ami valószerűnek tűnt, egy csapásra szertefoszlik. Ami egy másodperce még csodálatos, vagy éppen halált hozó valóság volt, most csak nevetséges ködkép, következmények nélküli múlt idő.