A horror nagy évtizede(i) – A horror története 3/4.

2013. július 17. – írta Csiger Ádám

A horror a 70-es években készült kasszasikereknek köszönhetően fokozatosan átáramlott a fősodorba, egyre kevésbé volt szégyen A-kategóriás sztárnak szerepet vállalnia ilyen műfajú darabban. Ahogy egyre jövedelmezőbb üzletté vált, a horrorfilm többé nem lepukkant grindhouse-mozikban, hanem patinás filmszínházakban termelte nyereséget, hogy aztán ismét másodvonalba süllyedjen a 90-es évekre. Folytatjuk 12 évvel ezelőtt félbehagyott horrorfilm-történetünket.

Egyszemélyes zenedoboz – Les Baxter és az American International Pictures I.

2011. január 19. – írta Hubai Gergely

A Filmtett nemrégiben mutatta be a legendás amerikai stúdió, az American International Pictures történetét. A Samuel Z. Arkoff és James H. Nicholson vezette műhely az 50-es években nagyon gyorsan reagált a megszűnő stúdiórendszer utáni időszak legfőbb problémáira, B-mozijaik hamarosan jól megtérülő befektetésnek bizonyultak. Ám amíg a marketing vagy a forgalmazás terén az AIP volt az egyik legizgalmasabb játékos, addig a zenei szervezetük meglehetősen konzervatív módon operált.

Az olasz Poe – Dario Argento-portré 1.

2010. november 19. – írta Csiger Ádám

Az idén 70 éves Dario Argentót gyakran nevezik az „olasz Hitchcocknak”, pedig filmjeik között legalább annyi a különbség, mint a hasonlóság. A suspense mesterének legendás precizitással optimalizált közönségfilmjeivel szemben Argento önnön pszichéjének legmélyére indul kínzó és kalandos felfedezőútra, rémálomszerű egotripjei így inkább gyermekkori kedvencéhez, E. A. Poe-hoz teszik hasonlatossá.