Dillinger él – Elio Petri: Indagine su un cittadino al di sopra di ogni sospetto / Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében, 1970

2010. december 17. – írta Ritter György

A posztmodern kapujában az olyan nagy szerzők is, mint Pasolini (Teoréma) vagy Bertolucci (Forradalom előtt), a „kiüresedés” metafizikus témáját lelki-társadalmi apokalipszissel ötvözték, ennek a közérzetnek lett alapfilmje Marco Ferreri Dillinger halottja (1969). A metafizikus hangulatot a „realistább” rendezők is felhasználták, ennek legsikeresebb darabja lett Elio Petri szimbolikus filmje, a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében.

Szerdán ismét Lugosi Béla filmklub

2010. május 17. – írta a szerk.

Május 19-én, szerdán este héttől a Lugosi Béla filmklub szervezői újabb meglepetésekkel várják az obskúrus filmek kedvelőit.

Az olasz film története – A hetvenes évektől napjainkig (3.)

2007. január 15. – írta Pintér Judit

„Mindenki azt a hatalmat gyűlöli legjobban, amely leigázza. Én tehát azt gyűlölöm különös hévvel, amelytől ma szenvedek. Mert olyan rettenetes eszközökkel manipulálja a testet, hogy Hitlertől sincs mit irigyelnie. Úgy manipulálja a testet, hogy átalakítja a tudatot, mégpedig a legkártékonyabb módon: új, elidegenedett értékrendet hirdet, a fogyasztói társadalom értékeit.” (Pier Paolo Pasolini, 1975)

Az olasz film története – A hatvanas évek filmművészete (2.)

2006. november 15. – írta Pintér Judit

„Az ideológiák kimentek a divatból, de a fecsegés tovább folyik. Csak azt nem lehet többé tudni, miről beszélnek. Az emberek tovább mennek, de már senki nem tudja, milyen irányba.” (Pier Paolo Pasolini: Madarak és ragadozómadarak, 1966)

Kritika, szex, cenzúra és szabadság – A spanyol film a 60-as évektől napjainkig

2006. szeptember 15. – írta Csantavéri Júlia

Buñuel, Ferreri, Aranda, Suarez, Saura, Almodóvar és Amenábar: csak néhány azon rendezők közül, akik emlékezetessé tették a spanyol film történetét az „új spanyol filmtől” a Belső tengerig.