Átadták a 40. Magyar Filmszemle díjait

2009. február 4. – írta a szerk.

Február 3-án a Budapesti Kongresszusi Központ nagytermében átadták a 40. Magyar Filmszemle elismeréseit. A fődíjat Mátyássy Áron Utolsó idők című filmje kapta. A dokumentumfilmes zsűri elismerő oklevelével tüntette ki Bálint Ibolya székelyudvarhelyi alkotót az Apró örömök című filmjéért.

Esszevisszaság – Zsigmond Dezső: Vadlány – Boszorkánykör

2009. február 3. – írta Jakab-Benke Nándor

Zsigmond Dezső egy jó dokumentumfilmes. A Csigavár, a Józsi nővér és a sárga bicikli, az Aranykalyiba s a többi filmje az utóbbi évek legjobb magyar dokumentumfilmjei közé tartoznak. Sokat forgatott Erdélyben, ezért azt reméltem, hogy a székely témát és szellemiséget igazán magáénak érezve játékfilmben is tudja hozni azt az empátiát és emberközeliséget, amitől olyan különlegesek a dokfilmjei. Elég nagyot csalódtam.

Kisfilmekről szabadon – Szemelgetés a 40. Magyar Filmszemle rövidfilmjeiből

2009. február 3. – írta Ligosztájeva Annamária, Várhegyi Ádám

Az idei filmszemlén különösen finom (film)falatok közül csemegézhetett a nagyközönség. Az összesen 8 kisjátékfilmes blokk keretein belül, látványvilág és mondanivaló tekintetében igen változatos műveket szemlélhettünk. Mivel szinte mindegyikben volt valami különleges, joggal mondhatjuk: igazán jól járt, aki a kisfilmek megnézése mellett döntött.

„Ha rádnézek, felizgulok” – Szajki Péter: Intim fejlövés

2009. február 3. – írta Csoma Emőke

„Kicsit sötét lett!” – figyelmeztette a nézőket a rendező az első vetítés előtt néhány perccel. Bár ő ekkor a hibás kópiára gondolt, ezt a sötétséget nyugodtan a film egészére is lehet érteni: egy egészséges, néhol roppant morbid, sötét komédiát láthattunk. Azt hiszem, eddig ez volt a legszórakoztatóbb film a szemlén.

40 000 eladott jegy a 40. Magyar Filmszemlén

2009. február 2. – írta a szerk.

Eddig többen vettek jegyet a filmszemlére, mint tavaly összesen. A szervezőbizottság jelentése szerint szombat este pénztárzárásig közel 40 000 jegy fogyott a 40. Magyar Filmszemle előadásaira.

Vidróczki hazamegy – Nagy Viktor Oszkár: Apaföld

2009. február 2. – írta Józsa Péter

Az idei filmszemle jópár nagy- és kisjátékfilmje foglalkozik a társas kapcsolatokra épülő szeretet-viszontszeretet hiányával, lehetetlenségével. A legkülönfélébb alapszituációk és élethelyzetek – prostituált és kitartottja, nevelőnő és intézetis lány, házasságszédelgő fiatalember és lesérült balerina stb. – kivesézése után az Apaföldben apa és fiú viszonya kerül terítékre.

Túl a kerítésen – Horváth Lili: Napszúrás

2009. február 2. – írta Józsa Péter

Sokan, sokféleképpen készítettek már Magyarországon úgynevezett „intézetis” filmet. Ezek kis része jól sikerült, nagyobbik hányaduk azonban – köztük Bacsó Péternek a jelenleg folyó filmszemlén versenyben lévő, Majdnem szűz című filmje is – kevésbé, vagy egyáltalán nem. Vélhetőleg az érzékeny téma miatti aggodalomból fakadó bátortalanság.

Érdes élet – Mátyássy Áron: Utolsó idők

2009. február 2. – írta Csoma Emőke

Az élet és az egyén nyomorúsága mindig közkedvelt téma volt és lesz a magyar filmrendezők körében (ez az idei Filmszemle felhozatalán is jócskán meglátszik). Elhagyatottság, magány, kiszolgáltatottság – íme néhány szükséges alapadalék a megteremtendő drámai hangulathoz. Ízlés szerint – fokozásként viszont pótolható még bármivel.

Vadvízi népmese 21. századi módra: kifordulva – Gyarmathy Lívia: Kis halak… nagy halak…

2009. február 1. – írta Katona Linda

Gyarmathy Lívia az a rendező, akinek a filmjében érzem az avar illatát, ha egy szereplő a lehullott leveleken lépked. Pontos, precíz képek, természetfilmbe illő beállítások, releváns témák, problémás szituációk. A Táncrend, A mi gólyánk és A lépcső rendezőjének legújabb dokumentumfilmje a tavaly májusi díszbemutató után a szemlére is meghívást kapott.

Origo – M. Tóth Géza: Mama

2009. február 1. – írta Józsa Péter

Az idő és a lét ciklikusságának gondolatát a kamera körtáncával elegyítő formai bravúr korántsem idegen a kisfilmműfajtól. M. Tóth Géza a Maestro kvázi-determinizmusának és az Ergo immanens körforgásosságának termékeny ötvözésével újra egy önálló univerzumot hoz létre és szüntet meg, méghozzá a tőle már-már természetesnek ható tökéletességgel.