Argóritmus, avagy milyen a magyar blöff? – Árpa Attila: Argo

2004. november 15. – írta Szabó Géza

Mitől jó egy film? Na de mitől pocsék? Vajon megmenthet egy produkciót mindössze az, hogy nyálcsorgatva motyogjuk: végre egy kőkemény, egy igazi (sőt az igazi) magyar alkotás?! Avagy talán mégiscsak az menti meg a dolgot magát, hogy gulyásbanda-történet ide, kopipészt technológia oda, a szart is el lehet adni, ha megfelelő a csomagolás, ha csillog a burok?

Amerikai népség – Sam Mendes: Road To Perdition / A kárhozat útja

2003. február 15. – írta Csillag Marci

Az agresszív varázslótanoncok és digitális klónhadseregek korában legalább akkora hiányt szenvedünk az eredeti ötletekkel tálalt eredeti filmtémákban, mint a gazdasági világválság korának embere szenvedett alapvetõ létszükségletei terén. Hollywood varázskockái manapság sajnos nem lépnek túl a Rubikon, annak ellenére, hogy az Amerikai szépség után nagy reményekkel induló brit rendezõ, Sam Mendes új filmjével a nem egyszer megújulást hozó gengszterfilm zsáneréhez nyúlt.

Mosolyra várva – Kelly Makin: Mickey Blue Eyes / A keresztapus

2001. január 15. – írta Köves Gábor

Bár eredeti címe (Mickey Blue Eyes) szerint még sok mindennek gondolhattuk filmünket, a magyar fordítás nem hagy kétséget afelől, mire váltunk jegyet. (Itt jegyzem meg, ilyen jegyárak mellett szükség is van a tisztánlátásra.)