Fikción innen és túl – Diegetikus és nondiegetikus zene az európai filmekben

2017. január 5. – írta Zentay Nóra Fanni

A hangosfilm eljövetele, és ezzel a szinkronhang megjelenése egy meghatározó küszöb a koherens, teljesebb fiktív világ, azaz a diegézis megjelenítéséhez¹. A hang által a cselekményvilág számos eleméhez másképp férünk hozzá. A hang módosíthatja a vizuális események jelentését, irányíthatja a néző figyelmét, így meghatározó a jelentősége abban, miként interpretáljuk a képi információkat. Az akusztikus információk – beleértve a zenét is – tehát nem csupán teljessé teszik a diegetikus világot és benépesítik a filmek fiktív terét, de befolyásolják azt is, hogyan értelmezzük a diegézis egyes elemeit, hogyan kapcsoljuk össze a történet részeit.

Filmek a partról – Portugál filmtörténet 2.

2009. január 7. – írta Nagy Boglárka

A hetvenes években betörnek Portugáliába a technikai újítások – elsősorban a 16 mm-es kamerák, amelyek a képpel egyidejűleg hangot is tudtak rögzíteni. Ezek a kamerák nem csak a technológiát, hanem a filmek nyelvezetét is forradalmasították, ugyanis rugalmassá és mobilissá tették a forgatásokat, és a gyártási költségeket is csökkentették.

A francia film világhatalom 3. rész – Az új hullámtól napjainkig

2006. június 15. – írta Urbán Mária

Ha a rendező fiatal, saját történetét vagy látomását mondja el a világról, maga írja a forgatókönyvet, eredeti helyszíneken forgat, sok improvizációval és amatőr szereplőkkel, vagy kezdő fiatal színészekkel – akkor olcsó filmet készít. Kortársai nyelvén szól, vélhetően széles közönséghez, így a gyártónak megéri a kockázatot.

Filmtörténet tizennégy részben (XII.) – A francia új hullám

2002. március 15. – írta Báron György

Az új hullám ugyanolyan a művészi esemény a mozgókép történetében, amely a századelőn forradalmasította az irodalmat és a képzőművészetet. A fiatalok lázadása apáik ellen, az újítóké a konzervatívok ellen, a művészeké az iparosokkal és üzletemberekkel szemben, az elbeszélés személyességéé a történetmesélés (hollywoodi) pszichológiai realizmusával szemben, az európai érzékenységé a tengerentúli mozi rossz ízlésével szemben.