A „problémás” csodanő – Elaine May rendezői életműve

2021. április 21. – írta Rácz Viktória

Az amerikai film történelmének kulcsfontosságú időszakában, a hetvenes évek Hollywoodjában mindössze egyetlen nő rendezett a stúdiórendszeren belül. A ma 89. születésnapját ünneplő, komikuslegendából forgatókönyvíróvá és filmrendezővé váló Elaine May ígéretesen induló direktori karrierjét hamar derékba törte minden idők egyik legnagyobb box office bukása. Igazságtalanul kevés saját rendezésből, maroknyi színészi alakításból és megannyi forgatókönyvi hozzájárulásból álló filmes karrierje nemcsak azért érdemes a vizsgálatra, mert sokat elárul arról, milyen kettős mércével néztek/néznek szembe a női rendezők, hanem mert May egyszerre szórakoztató és elborzasztó karakterrajzai az új-hollywoodi korszak legizgalmasabb alkotói közé emelik őt.

„Olyanok vagytok, mint a saját apátok és anyátok!” – Gothár Péter: Megáll az idő (1981)

2017. július 29. – írta Ferenczi Szilárd

A Megáll az idő úgy vált népszerű alkotássá, hogy elsősorban nem cselekménye felejthetetlen, hanem benne egy életkor s a korszak együttesen sűrűsödő életérzése, és szokatlanul szókimondó bátorsága.

Az erő velünk van: Star Wars filmek – A Csillagok háborúja sorozat összes darabja

2014. június 23. – írta

A Csillagok háborúja minden bizonnyal a filmtörténet legsikeresebb franchise-a. A George Lucas által kitalált fantasy-űropera világának legfontosabb eleme a dupla trilógát alkotó hat darab élőszereplős mozifilm, de azonkívül moziba került egy rajzfilm, futott a tévékben pár animációs spin-off-sorozat és különkiadás, készült temérdek videójáték, íródott ki-tudja-hány regényfolyam, képregény és egyéb sztori, ezenkívül meg ott vannak a játékok, öltözködési kiegészítők és csuprok – a hihetetlen mennyiségű nem hivatalos fanfic-ről és paródiáról nem is beszélve. A Disney által nemrég felvásárolt Star Wars-birodalom pedig nemsokára (na jó, leghamarabb 2015 végén) három új mozival bővül majd. Alább a legfontosabb alkotások története röviden, linkekkel.

A nyúlon túl – Monty Python-portré II.

2012. szeptember 19. – írta Adrian Şerban

Monty Python-nagyjátékfilm készül. John Cleese az ötlettől fellelkesedve visszatér a csapatba. Jones és Gilliam eldönti, hogy egymás közt osztják szét a rendezői feladatokat. S a szereposztás? Természetesen pythonok minden szerepben, Alec Guinesshez vagy Petes Sellershez hasonló módon – ha megengedik nekünk ezt az erőltetett párhuzamot.

A komédia isteni lábfeje – Monty Python-portré I.

2012. szeptember 17. – írta Adrian Şerban

Tudják, miről beszélek, nem? Terry Gilliam összetéveszthetetlen animált főcíméről, amely alatt John Philip Sousa The Liberty Bell című katonai indulója szól s egyszer csak megjelenik a sorozat címe: Monty Python’s Flying Circus, azaz Monty Python repülő cirkusza.

Szent és profán – Abel Ferrara-portré 1.

2012. január 11. – írta Csiger Ádám

Ha van self-made man a kortárs amerikai független filmben, az mindenképpen a tavaly hatvanéves Abel Ferrara. New York pereméről jön, pályáját alantasnak elkönyvelt grindhouse-műfajokkal (pornó, horror, exploitation) kezdi, napjainkra viszont filozofáló-moralizáló kultrendezőként tekintenek rá, kritikusok és cinefilek méltatják. Néhány hollywoodi produkciót is találni filmográfiájában, de így sem kapja meg a megérdemelt figyelmet.

Csemege erős gyomrúaknak – Frank Miller, Robert Rodriguez, Quentin Tarantino: Sin City / Sin City – A bűn városa

2005. július 15. – írta Bán Attila

Rosszarcú szerelmes gyilkos, aki az igazság felderítése közben nem riad vissza némi csonkítástól, kínzástól és sok mészárlástól. Jóarcú gyilkos, akinek a harcos prostituáltak védelmében szeme sem rebben, ha éppen hulladarabolásra és egy „nagy büdös mészárlásra" kerül sor. Öregedő ex-zsaru, aki szívproblémája ellenére különösen kegyetlenül bánik kétszer is egy gyerekmolesztáló ivarszervével. És ezek még csak a jófiúk.

A jó fiúk mindig győznek – George Lucas: Star Wars: Episode III – Revenge of the Sith / Star Wars III. – A Sith-ek bosszúja

2005. május 15. – írta Farkas István

Gyerekkoromban elalvás előtt édesanyám vagy nagymamám mindig mesét mondott nekem. A mesék és hasonlóképpen a mítoszok minden emberi kultúrában jelen vannak, voltak és valószínűleg jelen is lesznek, legyen az magyar, román vagy egy ausztráliai primitív törzs kultúrája. Kiszínezik az életünket, és reményt adnak, hogy mint a hősök, mi is úrrá tudjunk lenni a káoszon, a sötétségen és a próbákon, amelyekkel nap mint nap meg kell birkóznunk.

A kisember nagy bosszúja – Park Chan-wook: Oldboy

2005. május 15. – írta Vízkelety József

Miközben idehaza a filmszemlén és legutóbb Berlinben is mindenfelől kritikusok kórusai zengedeztek az európai film ötlettelenségéről, addig a távol-keleten egyre burjánzóbb a filmipar. Nem is csoda, hogy sokan ebből az irányból várják a vérátömlesztést, amelyre mind az európai, mind az amerikai film rászorulna. Lejárt az az idő, amikor a japán, kínai, koreai filmek csupán egy-egy kikacsingatós filmparódiára elegendő inspirációt nyújtottak a nyugati filmnagyhatalmaknak. Nem véletlen, hogy Tarantino (többek között) leforgatta Kínában a Kill Billt, és az sem, hogy éppen az őáltala vezetett cannes-i zsűri szavazta meg a Park Chan-wook által rendezett Oldboynak a zsűri nagydíját.

Jarmusch és az élet apró örömei – Jim Jarmusch: Coffee and Cigarettes / Kávé és cigaretta

2005. február 15. – írta Váró Kata Anna

Legújabb alkotásával Jarmusch visszatért korai filmjeinek hangulatához. A fekete-fehér epizódok között kulcsszerepet játszó kávék és a zsinórban meggyújtott cigaretták motívuma biztosít kapcsolatot sok, Jarmuschnál már emblematikusnak számító „holt idővel", amely néhol élénk, improvizatív jellegű dialógusokkal, néhol pedig kínos csendekkel egészül ki, megörökítve mindennapjaink jelentéktelennek tűnő, szinte minden drámaiságot mellőző mozzanatait.