A monotonitás mágiája – Chantal Akerman: Jeanne Dielman, 23 Quai du Commerce, 1080 Bruxelles / Jeanne Dielman, 1080 Brüsszel, Kereskedő utca 23., 1975

2024. október 6. – írta Incze Kata

A három és fél órás film, amit a Sight & Sound a világ legjobb filmjének választott 2022-ben. Rettegtem, halogattam, elnapoltam, szándékosan lekéstem. És aztán elhatároztam magam, és egy álmos szombat reggelen végre beültem a moziba. A Jeanne Dielman játékideje 202 perc (csupán 21 perccel hosszabb, mint a Bosszúállók: Végjáték), és egy fölösleges kép sincs benne.

Elszakíthatatlan kötelék – Anyák és fiúk a filmvásznon

2020. október 3. – írta Rácz Viktória

Édesanyák és fiaik kapcsolata igazi aranybánya a filmes alkotók számára, hiszen az emberi kötelékek talán legkomplexebbjéről van szó. Míg a filmtörténet az apákra és fiaikra helyez nagyobb hangsúlyt, valójában az anya-fia viszony tartogatja a legtöbb konfliktustmagában.  Az emberi/családi kapcsolatok különböző formáinak filmes előfordulásait vizsgáló tanulmánysorozatunk következő részében abban merülünk el, hogyan jelennek meg az anyák és fiaik a filmművészetben. 

...valaki elárulná nekem, hogy mégis ki az a Haneke? – Michael Haneke, a celluloid szolid szadistája. 1. rész

2009. szeptember 25. – írta Csoma Emőke

Kedves idős úr, sűrű fehér szakállal és kevésbé sűrű, rikító fehér hajjal. Orrán legtöbbször vékonykeretes szemüveg ékeskedik, szája pedig gyakran füléig ér – ki az? Elsőre senki nem mondaná meg, hogy a rettegés nagymesteréről, Michael Hanekéről van szó. Na de mégis ki az a Haneke?