A hatszor tíz a huszonharmadikon jókislány afterpartija a rosszfiúval – Roger Kumble: After We Collided / Miután összecsaptunk

2020. szeptember 11. – írta Galaczi Zsófia

Az Anna Todd azonos című bestselleréből készült Miután (After) 2019-ben látott napvilágot, majd gyors egymásutánban, egy évvel később a folytatás is megjelent Miután összecsaptunk címmel. Habár az első rész maga a klisé netovábbja, a második résznek sikerült szintet lépnie. Valami ilyesminek képzelem az Alkonyat sorozatot fantázialények nélkül, és ami a fazék alján maradt, az kimeríti a filmipari veszélyes hulladék kategóriáját.

Megszabadulni a fűzőtől – James Cameron: Titanic, 1997

2018. szeptember 22. – írta Pernecker Dávid

Jack csak látszólag a Titanic főszereplője. A hajó útja Rose személyiségfejlődésének útja, melynek során új emberré válik és kibújik a rázárt társadalmi ketrecből.

Farkasokkal suttyogó – Albert Hughes: Alpha / Alfa

2018. augusztus 31. – írta Németh Szabolcs Előd

Az Alfa nem más, mint A visszatérő találkozása a Disney-féle giccs leghabosabbjával.

Giccsek és más állatfajták – Tom Barton-Humphreys: România neîmblânzită / Szelídítetlen Románia

2018. április 18. – írta Jakab-Benke Nándor

Egy büszkén román természetfilm, ahol a stáb legfontosabb tagjai angolok, amit egy francia szupermarket-lánc szponzorizált, és amiben az egyetlen emberi szereplő egy hargitai rendszámú traktoron száguld.

Elfújhatná már végre – Victor Fleming: Gone with the Wind / Elfújta a szél, 1939

2017. november 11. – írta Pernecker Dávid

Az Elfújta a szél közel nyolc évtized távlatából nézve az egyetemes filmtörténet egyik legkitartóbb öröklángjával égő morális és ideológiai szeméthegyének tűnik.

Szegény Natasa – Julio Medem: Ma Ma/Mama

2016. május 3. – írta Papp Attila Zsolt

Van-e élet a halál előtt? Erre a kérdésre keresi a választ és talál ki életstratégiákat egy tragikus sorsú, erős jellemű szépasszony, egy szintén sorscsapásokkal sújtott, vallásos futball-impresszárió és egy érzelmes nőgyógyász, aki a legváratlanabb pillanatokban fakad dalra. Csak bírják a könnycsatornáink.

Nyíl-vánvaló – Kaszás Géza: A lovasíjász

2016. március 17. – írta Oláh-Badi Levente

Ha elszántad magad, akkor „élj úgy, ha lepörög előtted életed filmje, érdemes legyen végignézni”, de aztán ne csodálkozz. A lovasíjász például pont egy ilyen élet le- és felpörgetése. Már csak az a nagy kérdés, hogy érdemes-e végignézni.

Szentesített középszer – Theodore Melfi: St. Vincent

2014. október 30. – írta Sándor Anna

Egy kissrác és a mogorva, vén szivar találkozása a vásznon? Ó, ne – ezt túl sokszor láttuk már. Ja, hogy Bill Murray. Oké, az jöhet – gondolnánk.

Katarzisból elégtelen – Jonathan Teplitzky: Railway Man / A háború démonjai

2014. május 27. – írta Ferenczi Szilárd

A második világháborút túlélt emberek drámáját mi, a globalizált és új boldog békeidők polgárai fel nem foghatjuk. Olvasunk róla, megnézzük filmen, dalban és versben hallgatjuk, de érzésben közel kerülni hozzá egyhamar nem fogunk, legyünk bármennyire is teli empátiával. Ezért ha művészi kísérletet teszünk arra, hogy valamelyest ábrázoljuk, borzasztó fontos a nyersanyaghoz illő alázattal és megértéssel nyúlni. Mert visszaüthet.

Halottról jót vagy semmit! – Oliver Hirschbiegel: Diana

2013. szeptember 25. – írta Csiger Ádám

A fenti mondat egyesek szerint félrefordítás, helyes úgy lenne, hogy „halottról jól vagy sehogy”, mások szerint „halottról csak igazat” a tényleges jelentés. A Diana alkotói mindhárom verziót megfogadhatták volna.