„Mindenkit úgy kell leültetni, hogy benne legyen a gépben” – Az erdélyi némafilm tableau-esztétikája

2022. december 29. – írta Margitházi Beja

Benne lenni a „gépben”, vagyis jól látszani a képen – tapint rá akaratlanul is a filmkép komponálásának, a kamera számára színrevitt jelenet elrendezésének aranyszabályára Az utolsó éjszaka forgatásáról tudósító névtelen újságíró 1917-ben. A kolozsvári némafilmekből alig maradt fenn néhány, és azok sem mind hiánytalan, teljes változatban, nem véletlen tehát, hogy ritkán értekezünk Janovics, Korda, Kertész, Garas, Mérei vagy Fekete Mihály itt készült műveinek stílusáról vagy vágástechnikájáról. Ebben az írásban mégis arra teszek kísérletet, hogy az erdélyi némafilmet a korabeli európai film stílustrendjeinek kontextusában helyezzem el, és a téma további, filmek híján is megvalósítható kutatására tegyek javaslatot.

Viszontképek a filmben

2018. január 27. – írta Fám Erika

A film már megjelenésétől kezdve folyamatosan reflektált a képre, mint rögzíthető felületre; megfigyelt és megmutatott különböző képtípusokat. A filmtörténet számos példával igazolja, hogy a film gyakran úgy viselkedik, mint sokféle kép, sokféle médium gyűjtőpontja, találkozási helye.

A mozgás tükre – Karol Irzykowski: A tizedik múzsa – A filmesztétika kérdései

2011. november 14. – írta Papp Attila Zsolt

Karol Irzykowski neve nem csenghet túlzottan ismerősen a filmesztétika kérdéseivel valamelyest tisztában lévő magyar olvasóknak sem; pedig a nevezett lengyel írónak, kritikusnak és filmesztétának jelentős szerepe volt – hazájában legalábbis – a mozgókép elméleti megalapozásában, egyáltalán: a filmnek mint potenciális művészi értéket hordozó médiumnak az akadémiai szintű elfogadtatásában.