Tényleg minden másodperc számít – Christopher Storer: The Bear / A mackó (2. évad)

2023. augusztus 15. – írta Incze Kata

A pokol vendéglátós tornácára ereszkedő A mackó második évada ott folytatódik, ahol az első véget ért: a chicagói szendivcsezőt és legénységét késhegyni távolság választja el a csődtől – és attól is, hogy méltán híres legyen. Az új évadban több időt töltünk konyhán kívül, a tányércsörömpölés feszültségét és a két fogás közti idegösszeroppanást életigenlő pillanatok és hőseink családtagjainak ordibálása váltja fel.

Buon' appetito! – Sopranóék és a kaja

2015. december 24. – írta Jakab-Benke Nándor

Az utánozhatatlan selypítéssel és gesztikulációval rendelkező, nem túl értelmes, de annál élelmesebb algengszter, a füle fölött deresedő Paulie Gualtieri egy adott ponton heherészve megjegyzi: „Úgy tudom, hogy az eszkimóknak ötven szavuk van a hóra. Nekünk ötszáz szavunk van kajára.”

Gyorsan kiürül a szervezetből – Lasse Hallström: The Hundred-Foot Journey / Az élet ízei

2014. augusztus 18. – írta Pernecker Dávid

Az élet ízei úgy papol két órán keresztül arról, hogy a garam masala és a báránysült à la ki-tudja-kicsoda illatától a származás-, bőrszín-, és generációbeli különbségek semmissé válnak, hogy közben nem más, mint egy olykor tenyérbe mászóan sós, néha meg hervasztóan sótlan kajapornó, amit ugyan egy jóravaló nyárspolgár család feltehetően kuncogva meg fog zabálni, az ínyencek viszont térden állva fognak könyörögni a panaszkönyvért.

Ámokfutó gasztro-kritikusok – Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?

2006. május 15. – írta Kárpáti György

Bacsó Péter szemmel láthatóan gondban van a rendszerváltás óta – filmjeiben nem képes sem igazán valós képet festeni a változásokról, sem alkalmazkodni az új elvárásokhoz.

Jarmusch és az élet apró örömei – Jim Jarmusch: Coffee and Cigarettes / Kávé és cigaretta

2005. február 15. – írta Váró Kata Anna

Legújabb alkotásával Jarmusch visszatért korai filmjeinek hangulatához. A fekete-fehér epizódok között kulcsszerepet játszó kávék és a zsinórban meggyújtott cigaretták motívuma biztosít kapcsolatot sok, Jarmuschnál már emblematikusnak számító „holt idővel", amely néhol élénk, improvizatív jellegű dialógusokkal, néhol pedig kínos csendekkel egészül ki, megörökítve mindennapjaink jelentéktelennek tűnő, szinte minden drámaiságot mellőző mozzanatait.