Ötfilmes podcast 13 – Radu Jude filmjei

2023. november 11. – írta Jakab-Benke Nándor

A Filmtett egyik alapítójával a kortárs román film talán legpolgárpukkasztóbb fenegyerekének új filmje után ültünk le egyet beszélgetni, hogy megpróbáljuk kideríteni, mi az, amiben hasonlítanak, és mi az, amiben különböznek Radu Jude filmjei.

Egy maréknyi Erzsókért – Dombrovszky Linda: A helység kalapácsa

2023. január 26. – írta Siklódi Lehel

A Petőfi Sándor-emlékév apropóján, az MTVA felkérésére készült el Dombrovszky Linda rendezésében A helység kalapácsa című tévéfilm, amely a költő azonos című komikus eposzának új köntösben való megjelenítése. A mintegy öt évtizede bemutatott előző tévéfilmhez képest az új adaptációban a western stíluselemei keverednek táncfilmes betétekkel, a végeredmény pedig egy hullámzó színvonalú magyar paródia.

Thug life – Szomjas György: Talpuk alatt fütyül a szél (1976)

2017. szeptember 30. – írta Verpeléti András

A korábban rövid- és dokumentumfilmeket készítő, a Balázs Béla Stúdió egyik vezéralakjának számító Szomjas György 1976-ban leforgatott egy teljesen előzmények nélküli mozit, amely azóta is a magyar filmtörténet talán egyik legnagyobb paradoxonjának számít. Szomjas ugyanis nem kevesebbre tett kísérletet, mint hogy a westernfilmet sikeresen elvegyítse a betyár néphagyománnyal. És miközben minden filmelméleti ismeretem mellett a józan ész is azt mondatja velem, hogy ilyen műfaj nem létezhet, mégis úgy tűnik, hogy a Talpuk alatt fütyül a szél az egyetlen példája a magyar westernnek.

Lencse a periférián – Szomjas György-portré

2017. augusztus 28. – írta Beretvás Gábor

Ha Szomjas György neve kerül említésre a magyar film iránt kicsit is elkötelezett fórumokon, két dolog azon nyomban felidéződik a beszélgetőkben. Az egyik: a műfajteremtő erővel bíró eastern kategória vászonra hívása; a másik: a szociografikus árnyaltságú, ámbátor humorral bíró témák egyéni képi szűrőn átszitázott ábrázolásai.

Roncswestern – Hajdu Szabolcs: Délibáb

2014. szeptember 10. – írta Kriston László

Magyar western az elnyomás természetéről és a fellázadás dinamikájáról: a 42 éves rendező a műfaj toposzait adagolja ugyan, de meglehetősen laza narratív szerkezete miatt a Délibáb inkább tekinthető ráérős, lassan égő hangulatfilmnek, semmint feszes zsánermozinak.