Hamvába holt helyreigazítás – John Lee Hancock: The Highwaymen

2019. április 16. – írta Pernecker Dávid

Szomorú, hogy milyen jelentéktelenné is tud válni egy közel sem rossz film, ha csak egy, bicskanyitogatóan öntelt célja van: korrigálni egy másik művész fél évszázaddal korábban készült megkerülhetetlen alkotását.

Kib***ott szép világvége – Jonathan Entwistle: The End of the F***ing World

2018. március 13. – írta György Szidónia

Az angliai tévénézők már októberben láthatták, a Netflixen viszont csak január elején debütált – de a The End of the F***ing World így legalább 2018 legkedvencebb sorozatélmény lehet.

Kilúgozott Amerikai Psycho – Bobcat Goldthwait: God Bless America

2012. augusztus 2. – írta Verpeléti András

Mostanában viszonylag sok trashnek kikiáltott film jutott el szélesebb közönséghez, gondoljunk csak a Hobo with a Shotgunra vagy az Iron Skyra. És bár mindkettő kifejezetten szórakoztató, egyiknek sem sikerült kultfilmmé válnia, ami valahol célja volt a filmeknek. Ugyanígy nem sikerült ez Bobcat Goldthwait-nek sem, de a zseniális, szinte költői nevű direktor filmje mégis jobban megragad majd a nézőkben.

Ellopott idő – Andrew Niccol: In Time / Lopott idő

2011. november 7. – írta Jakab-Benke Nándor

A Lopott idő egy újabb ragyogó példája annak, ahogyan Hollywood bekap, megcsócsál, aztán félig megemésztve kiköp mindent, aki/ami jó és be merészel sétálni stúdiói kapuján. A ritkán jelentkező Andrew Niccol filmje még a lassan unalmassá váló Justin Timberlake ellenére is az év egyik kihagyhatatlan élményének ígérkezett – legalábbis a Gattaca vagy a Lord of War alapján. Nem az lett a vége.

A lázadások kora – Az amerikai függetlenfilm története 3.

2009. november 20. – írta Váró Kata Anna

A 60-as, 70-es évek társadalmi feszültségei a hétköznapi életben és Hollywoodban is forradalmi változásokat hoztak. Az 1960-ban New York-i avantgárd művészek által alakított New American Cinema (NAC) Group manifesztuma az elkövetkező korszak krédója is lehetett volna: „Nem akarunk hamis, fényes, takaros filmeket; jobban szeretjük, ha a film nyers, nincs rajta fényezés, de élő. Nem rózsaszín, hanem vérszínű filmeket akarunk.”