Tartalommal Bollywood ellen – Beszélgetés Umesh Vinayak Kulkarni indiai filmrendezővel

2010. február 22. – írta Nagy Boglárka

Az indiai Umesh Vinayak Kulkarni a Punei Film and Television Institute végzettje. A daráló (The Grinding Machine, 2005) című diplomafilmje, valamint The Wild Bull (2008) című első nagyjátékfilmje sikeresen szerepelt Európában, számos hazai és nemzetközi díjat nyert. A kötés (The Spell, 2008) című kisjátékfilmjét többek között a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál rövidfilmes versenyprogramjába is beválogatták, mi is itt beszélgettünk vele.

Bollywoodi RocknRolla – Vishal Bhardwaj: Kaminey / The Scoundrels

2010. február 16. – írta Plájás Erzsébet

A masala alapvetően egy indiai fűszerkeverék, de Bollywoodban masalának nevezik a műfajokat előszeretettel, vígan, néha logikát mellőzően keverő filmeket. Bollywood olyan a filmművészetnek, mint a masala a.) az ételnek, b.) az ínyenceknek, c.) a cipőfűzőnek.

Hollywoodból Bollywood?

2010. január 15. – írta a szerk.

Egy indiai filmes cég is jelentkezett az amerikai Metro-Goldwyn-Mayer (MGM) megvásárlására – írja a hírszerző.hu.

MAMI fesztivált szervez – 11. Mumbai Film Festival – 2009. okt. 29 – nov. 5. (Mumbai, India)

2009. december 4. – írta Nagy Boglárka

A Mumbai Film Festival véletlenül került fel a fesztiváltérképemre. Készültem már egy ideje Indiába, pontosabban Bombay-be, amely nemrég hivatalosan is átkeresztelődött marathi nyelvű nevére. És egyszer csak szóba került, hogy egy barátom ismerősének versenybe került a dokumentumfilmje egy nagyszabású filmfesztiválon. Ha már ott voltam, megfelelő helyen és időben, nem tudtam ellenállni a kísértésnek és bejelentkeztem a szakmai sajtóba.

Bollywood fényei – Filmgyártás Indiában

2004. június 15. – írta Bán Attila

Amióta 1913-ban levetítették az első hazai némafilmet Bombayben, az indiai filmipar, avagy immár hivatalossá vált „becenevén" Bollywood a világ legnagyobb termelésű filmiparává nőtte ki magát. A megnevezés a filmgyár egyik központjának, Bombaynek (ma Mumbai) és Hollywoodnak az összeolvasásából keletkezett, és márkanévként nem csak az indiai filmek jellegzetes stílusát jelöli, hanem a világ többi része számára India némileg idealizált képét alkotja meg és propagálja.

Föntről fölfelé – Nalin Pan: Samsara / Szamszára

2004. március 15. – írta Dobolán Katalin

Még mindig ritkán lát a hétköznapi mozilátogató keleti artfilmet, s ha mégis, még ritkábban indiait. Tovább fokozza a kódhierarchián belüli specifikusságot, hogy az indiai szerzetest, a keleti vallások új ébredőjelöltjét ezúttal nem Keanu Reeves játssza. Már ennyiből is látszik, hogy a Szamszára elég egzotikus film.

A hercegi nyúlcipők – Santosh Sivan: Asoka

2003. október 16. – írta Bán Attila

A történelmi Asoka király a buddhizmus indiai terjedésének egyik kulcsfigurája. Mondák szólnak arról, hogyan csömörlött meg a háborútól, és hogyan használta fel hatalmát a béke és az emberszeretet hirdetésére, miután végigmészárolta az India déli csücskétől Afganisztánig és Burmáig terjedő területet. A film ennek az életútnak egy részét szándékozik elmesélni, de már az elején kisiklik a szappanoperák és a hollywoodi langyos málnaszirup irányába. Igen, a szerelem, mely „eszesít, gyorsít, okosít” (Balassi) és „elkoptat, lealáz, nyálba fojt egy jónak induló filmet” (kritikus).