A tűzzel játszani – Christopher Nolan: Oppenheimer

2023. július 21. – írta Kovács Patrik

Az Oppenheimer ugyanazt jelenti a 2020-as években, amit Oliver Stone Nixonja három dekáddal korábban: Christopher Nolan tizenkettedik nagyjátékfilmje elbűvölően nagyszabású röntgenkép az erkölcsileg megrendült hidegháborús Amerikáról – és még azt sem bánjuk különösebben, hogy e kép a szemünk előtt törik szilánkosra.

Szilárd Leóról szóló életrajzi filmet tervez Hartung Attila

2021. március 19. – írta a szerk.

A Manhattan-terv és az azon dolgozó magyar tudósok, főképp Szilárd Leó alakja foglalkoztatja Hartung Attila filmrendezőt, aki Veres Attila íróval és Iványi Petra producerrel társult: a zseniális magyar fizikusról szóló Láncreakció forgatókönyv-fejlesztési fázisban van, és már keresik a koprodukciós partnereket is.

A kémnagyi, akit könnyen elfelejtünk – Trevor Nunn: Red Joan / A vörös ügynök

2019. május 2. – írta Polák Zsóka

Egy szovjet kémnő, aki úgy adta ki az atombomba titkát, hogy senki sem gyanított semmit, ráadásul a történet tiltott románcokkal és árulásokkal van fűszerezve – az ilyen alapanyag moziért kiált. Sajnos Trevor Nunn leültette Judi Denchet az asztal mellé és minden izgalom és feszültség nélkül meséltette el vele a történetet.

Nagaszakiról szóló filmet nevez Japán az Oscarra

2016. szeptember 6. – írta a szerk.

A Nagaszaki: Fiam emlékei (Haha to kuraszeba / Nagasaki: Memories of My Son) című filmdrámát jelöli a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjra Japán.

Hirosima gyermeke – Sindó Kaneto-portré 2.

2012. július 12. – írta Csiger Ádám

Sindó Kaneto A kopár szigettel ért a csúcsra, de a továbbiakban sem adta alább, jobb filmjeinek többségét csak ezután készítette. Bár az Onibabával kezdve egyre kommerszebb munkák kerültek ki a keze alól, számos filmje értelmezhető A kopár sziget továbbgondolási kísérleteként is, amit felülmúlnia ugyan nem sikerült, de szerzőisége, ars poeticája tovább fejlődött.

Hirosima gyermeke – Sindó Kaneto-portré 1.

2012. július 9. – írta Csiger Ádám

Sindó Kaneto idén áprilisban a legidősebb japán rendezőként ünnepelte 100. születésnapját, majd alig egy hónappal később elhunyt. A II. világháborúban is besorozott, 49 rendezést és több mint kétszáz forgatókönyvet jegyző Sindó hét évtizedes pályáját nagyban meghatározta, hogy Hirosimában született.