Ahogy a pénztárkönyvben meg van írva – Todd Phillips: The Hangover Part II / Másnaposok 2.

2011. június 3. – írta Kovács Patrik

Tavaly már a Repülők, vonatok és automobilok hígított újragondolása (Terhes társaság) is jelezte, hogy a Másnaposokat nem Todd Phillips tette naggyá: ő csak levezényelte a három ivócimbora kótyagos históriáját egy kétségkívül minőségi, de direkt újrahasznosításra nem alkalmas partitúrából. A nyári gondűző azonban igen vastagon hozott a konyhára, és innentől már el is dőlt további sorsa: az eredeti stáb összecsavarozta a mechanikus másolatot, és a jól csengő márkanév mögé odabiggyesztett egy kettest.

E.T. és a három kívánság, avagy egy ír család viszontagságai Amerikában – Jim Sheridan: In America / Amerikában

2004. május 15. – írta Kolumbán Kinga

Írországról még mindig az a politikummal telített imázs él a köztudatban, aminek megteremtéséhez Hollywood is nagymértékben hozzájárult. Az utóbbi pár évtized filmtermésében már-már műfajjá nőtte ki magát az észak-írországi protestáns-katolikus konfliktust tárgyaló 'trouble-movie'. Ha még hozzáadjuk ehhez az egzotikus (manók lakta) zöld dombokat, az erős akcentust és a Michael Flatley féle népies dallamokat és táncokat, kiteljesedik a szigetországról alkotott képünk.

Férjek és eleségek – Stephen Daldry: The Hours / Az órák

2003. április 16. – írta Csillag Marci

A szépirodalmi ihletéssel kacérkodó hollywoodi produkciók szép kiállítás és sztárok nélkül még a videó-forgalmazást sem érnék meg, nemhogy az Oscar-jelölést. Ezen igényes közönségfilmek a történet jelentésrétegeit a közérthetőség kedvéért az adaptáció egyes lépcsőiként, térben és időben látványosan elkülönítve vezetik fel, hogy az esetleges átfedések és kapcsolatok minél hangsúlyosabbak legyenek. Az órák mintapéldánya ennek a népkonyhai fogásnak, a Billy Elliot rendezője pedig nem két marokra fogja, hanem finoman veszi kezébe a fakanalat, akár egy tollat.