Az emberbe épített szextáns – Roland Emmerich: Végzetes érzelmek hálójában

2011. december 29. – írta Oláh-Badi Levente

[kabaré] „A film napjaink egyik legnépszerűbb információs, ismeretterjesztő, szórakoztatási és művészeti célú  technikai eszköze” (Wikipédia). Mióta 1895 februárjában szabadalmaztatták a kinematográfot, a Lumière fivérek találmányát, meghasadt a valóságunk díszlete: egy csillapgakapu, amin nem kopogtatunk, de bekukucskálunk, egy fekete lyuk párhuzamos dimenziókba, mindösszesen egyetlen valós, érvényes, releváns féregjárat nyílt meg, amin át (ősidők óta óhajtottan, végre) magunkba láthatunk. Ránk esteledett/borult az amerikai éjszaka, ketyeg a magic hour.

Emmerich túl jó filmje – Roland Emmerich: Végzetes érzelmek hálójában

2011. december 28. – írta Iszlai József

[kabaré] „Légy hű önmagadhoz. Nem engedheted, hogy érzelmeid kísértsenek. Légy, akár egy lombhullató, amely lombjait hullatja, de sosem tekint rájuk vissza. Könnyeid sose gördüljenek le arcodon csak úgy, és higgy a végzet igazában, hiszen a végzet igaza igazabb, mint egyéb igaz, ami nem tud egészen annyira igaz lenni sosem.” Ritkán fordul elő, hogy egy mai filmben elhangzó herzogi idézettel indíthasson az ember egy kritikát, de valahol lelkem legeslegmélyén, ahol a film nem puszta filmként hat rám, hanem, mint atomjaira bontott érzelmet tároló impulzusok tömege, azt hiszem megengedhetem magamnak.... Ezúttal nagyon eltaláltak valamit.

Claude Rains már tudja – És most már Bogart is

2010. december 30. – írta Jakab-Benke Nándor

„Szabadság, szerelem" – jutottak Rick eszébe a költő szavai (bármiféle rangsorolás nélkül), amint a repülő harsogva húzott el felettük. A mellette álló kapitányra pillantott, és bársonyosan megfogalmazódott benne egy mondat. Csak hát kár, hogy a kapitány – mint minden francia – képtelen megtanulni angolul. Így hát aztán hamar visszaszívta.

„Machete don't text” – 2010 legjobb filmes beszólásai

2010. december 24. – írta Csoma Emőke

Talán évről évre nehezebb egy ilyen jellegű listát összeállítani – egyre kevesebb az igazán emlékezetes film, a frappáns beszólásokról nem is beszélve. Ennek ellenére megpróbáltam összegyűjteni az év legjobbjait, noha a legszellemesebb poént már rögtön lelőttem a címben, azért íme a többi.

A sárga csikó védelmében – Levélféle Janovics Jenő „úr”-nak

2010. április 1. – írta gróf Veréssy Beör Miksa

[kabaré] Tisztelt Janovics Jenő uram! Minden tiszteletem a magáé; ami a Színházban az Ön nevéhez fűződik, erős tapsolással kisérjük azonmód. De mindazonáltal ki kell jelentessen: ez a kinematográf – vagy hívják ahogyan csak akarják ezt az ördög találmányát – nem való magyar embernek!

Says who? Fellini? – 2008 legjobb filmes aranyköpései

2009. január 2. – írta Csoma Emőke

Minden év végén megpróbálok felállítani egy kis „kedvenceim voltak az idén” toplistát, csak úgy fejben, csak úgy magamnak – bár évről évre kevesebb olyan film akad, amit egyáltalán rákerülhetne a listára. Az idén a kiéhezett szemek helyett a fülek mindenképpen jóllakhattak: botrányos beköpésekből akadt bőven! Íme a top-csokréta, és igen, Joker megint itt van!

A fesztiválszervezők tízparancsolata – Hogyan szervezzünk tökéletes filmfesztivált a festői Erdélyben?

2008. december 30. – írta Zágoni Bálint

A Filmtett szerkesztői eddig több mint 225 filmfesztiválon vettek részt, legalább 10 800 filmet néztek meg, körülbelül 32,7 kiló salátát fogyasztottak az állófogadásokon és minimum 42-szer szorítottak kezet Jancsó Miklóssal. Ilyen tapasztalatok birtokában az erdélyi magyar filmfesztiválokról is merünk nyilatkozni.

Nicsak Kin-Ki Dug?! – Egy díszdoboz ajánlója

2006. december 15. – írta Kárpáti György

Hozzászokhattunk, hogy Magyarországon a díszdobozok, igényes extraváltozatok terén nagy a lemaradás. Vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy néhány országban, mint például Dél-Koreában, Japánban, vagy az Egyesült Államokban hihetetlen alázattal és imádattal viseltetnek bizonyos alkotók és alkotásaik iránt, nem spórolva a kiadványon, ahol fel sem merül, hogy lefaragnak extrákat, „kifelejtenek” extralemezeket a költséghatékonyság miatt.

Dráma a klotyón – Foszforos Bosszú a Boszporuszon

2006. december 15. – írta Farkas István

Az ezerkilencszázas évek végétől a képrögzítés új technikai eszköze, a film, a „tömegek művészete”-ként íródott bele a köztudatba – mondta Ronda Andor, a Nyű Jork Tájmsz kritikusa. Nem csoda tehát, ha Hollywood – a minél nagyobb nyereség elérése érdekében – nem tesz egyebet, mint a globalizálódó világ több százmilliónyi közönségének az igényeit elégíti ki termékeivel.

Túl a Boszporusz csillagövén… – Foszforos Bosszú a Boszporuszon

2006. december 15. – írta Kárpáti György

Irodalmi adaptációknak se szeri se száma napjainkban, ám a látványosan eltorzított eredeti történetekkel olykor nagyot lehet hasalni. Sőt, esetenként felmerül a kérdés, hogy egyáltalán miért kellett visszanyúlni egy-egy klasszikushoz, ahelyett, hogy önálló produktumként próbálnák kivívni a nézők elismerését.