Az egykori állami mozivállalat bukása hosszú és kínos folyamat (volt), s csak most kezd látszani a vége.
A RADEF-et az 1950-es évek elején alapították Romániában a magánfilmszínházak államosítása eredményeként. Több mint hatszáz mozi volt a tulajdonában, amit az évtizedek során elkótyavetyéltek. A gyors hanyatlás 1989 után kezdődött, a mozik száma évről-évre csökkent, egy részüket bérbe adták, de tetemes hányadukat bezárták. Ma a vállalat tulajdonában mintegy 120 filmszínház maradt, de ebből mindössze tizenegy működik – ezek között van a kolozsvári Florin Piersic mozi, közismert nevén a Repcsi. A kulturális minisztérium alárendeltségébe tartozó RADEF (teljes nevén Regia Autonomă de Distribuție și Exploatare a Filmelor RomâniaFilm) most nagy bajban van, miután az adóhatóság kérte a csődvédelem első szakaszát jelentő fizetésképtelenségi eljárás beindítását.
A RADEF problémái nem újak, legalább több mint egy évtizede adósságot halmoz fel. Összesen mintegy 25 millió lej tartozása van az adóhatósággal és magánvállalkozókkal szemben, ennek nagy részét az adóhatósággal szemben halmozta fel, ezért a bukaresti IV. kerület adóhivatala 2016-ban kezdeményezte a fővárosi törvényszéken a vállalat elleni csődvédelmi eljárást. Az adósságot a RADEF az évek során halmozta fel úgy, hogy 2011-ben 6,7 millió lejjel tartozott 7,5 millió lej árbevétel mellett. A tartozás főleg 2012 után ugrott meg, hiszen egy évvel később 7,5 millióról 10,2 millióra nőtt, 2015-ben már elérte a 19,8 milliót, ahhoz, hogy 2016-ban 22,4 millió lejre emelkedjen. Az árbevétel nagyjából stagnált, hiszen a 2011-es 6,4 millió lej éves árbevételt sikerült 2012-ben 8,3 millióra növelni, de azután visszaesett 6 millió alá, hogy aztán 2016-ban ismét 6 millió fölé tornázzák.
A 2017-es évről annyit lehet tudni, hogy a körülbelül 120 embert foglalkoztató vállalat nullszaldós volt, de ez nyilvánvalóan nem hatotta meg a törvényszéket. A katasztrofális pénzügyi helyzet a mérlegből is kitűnik, hiszen a RADEF 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben 3,2 és 3,7 millió lej közötti veszteséggel zárta az évet, 2016-ban is 2 millió lejjel többet költött, mint amekkora a bevétele volt. A felek mintegy két éven át pereskedtek, jogerős ítélet idén februárban született. A bukaresti törvényszék elfogadta az adóhatóság kérését, és csődvédelem alá helyezte a vállalatot, amelynek vezetősége azóta megbeszélést folytatott a kulturális minisztérium vezetőségével, valamint a szaktárca által kijelölt csődbiztossal, amelyet az állami vállalat igazgatótanácsa is elfogadott.
A csődvédelmi eljárásnak két szakasza van, az elsőt Romániában fizetésképtelenségi eljárásnak nevezik. Végig a csődbiztos kezeli a vállalat bankszámláit és csak az ő engedélyével hajthatnak végre kifizetéseket. A csődbiztos feladata az átszervezési és adósság-átütemezési terv kidolgozása, amely lehetővé teszi az adósságok törlesztését és a vállalat további működését. A csődvédelmi eljárás beszüntetését szintén a bíróságnak kell kimondania, de ez az állapot eltarthat pár évig. Jó esetben kedvező végkifejlet lehet, ha a RADEF elkerüli a csődöt. Amennyiben nem válik lehetségessé az adósságok törlesztése a bíróság végszóként kimondja a csődöt.
Kérdés, hogy érdekében áll-e az államnak megmenteni a vállalatot, hiszen az elmúlt csaknem három évtizedes rablógazdálkodás ellenére még mindig rendelkezik olyan értékes ingatlanvagyonnal, ami befektetők érdeklődését is felkeltheti. A román sajtó nemrég számolta ki, hogy a vállalat vagyonának értéke eléri a 7-10 millió eurót. S hogy pontosabb képet kapjunk a rablógazdálkodásról, amit akár illegális kiprivatizálásának is nevezhetünk, elég megemlíteni, hogy a vállalat a kétmillió lakosú Bukarestben jelenleg csak egy mozit működtet, az Európát, amelyet nemrég újítottak fel és digitalizáltak. Számos régi, idő közben márkanévvé vált nagy mozit bezártak, miután lepusztult állapotba kerültek, ezért a közönség sem látogatta már őket. Amúgy az egykori állami mozik közül sokat átalakítottak, így elvesztették eredeti rendeltetésüket és kocsmák, szerencsejátéktermek, kávézók, bárok és diszkók nyíltak helyettük. A vállalat jelenlegi vezetősége is elismeri, hogy számos olyan szerződést kötöttek korábban, amelyek hátrányosak voltak a RADEF számára.
S hogy lássuk, mit jelent a „rablógazdálkodás”, érdemes megnézni a kolozsvári, szintén RADEF-tulajdonú Majakovszkij/Nádasmenti utcai filmraktár történetét, amit 5 évvel ezelőtt találtunk meg feldúlva, felégetve. Akkor a TIFF is felfedezte magának a helyet, és célul tűzték ki a megmentését, ami többé-kevésbé össze is jött – arról nem tudunk, hogy az ingatlan a RADEF tulajdonában maradt-e azóta is, vagy hogy vannak-e a TIFF-en kívül említésre méltó megmozdulások az épületben. [a szerk.]
A dolgozók érdekeit védő szakszervezet azzal vádolja a vállalat vezetőségét és a kulturális minisztériumot, hogy hűtlenül gazdálkodtak az állami vagyonnal és nem tettek eleget azért, hogy elkerüljék a jelenlegi csődközeli állapotot. Szerintük a kulturális minisztériumnak korábban kellett volna intézkednie, jobban fel kellett volna karolnia a vállalatot. A vezetőség azzal nyugtatgatja a közvéleményt, hogy a jelenleg még működő 11 mozira nem hat ki csődvédelmi eljárás, azok ugyanúgy folytatják működésüket, ahogyan eddig. Hogy mennyire lesznek vonzóak, arról igencsak megoszlanak a vélemények. A moziszakmában több évtizedes tapasztalatot felhalmozó egykori alkalmazottak is úgy vélik, hogy az egytermes moziknak nincs jövőjük, még akkor sem, ha felújítják, hiszen ezek nem tudnak annyira vonzók lenni a közönség számára, mint a plázamozik, nem tudják felvenni velük a versenyt.
Ennek ellenére léteznek kedvező ellenpéldák is, amelyek azt mutatják, hogy megfelelő törődéssel és hozzáértéssel föl lehet lépni a plázamozikkal szemben, ha a kasszasiker hollywoodi filmek mellett alternatív artmozi műsort is bevállalnak az állami mozik megfizethető áron. A különleges filmkínálat és a tisztességes mozijegyár ugyanis becsalogathat egy olyan közönségréteget, amely számára idegen a plázamozik által képviselt értékrend és hangulat.
