A Nagyon Rövid Filmek Nemzetközi Fesztiválja (Festival International des Très Courts) zajlott a múlt hét végén, május 7–9. között,13 országban. Érdekességnek számít, hogy a fesztivál megszervezésében résztvevő romániai városok száma – 26 – meghaladja még a fesztivált kezdeményező, Franciaországban csatlakozott városok számát is.
Mindemellett az is méltányolandó, hogy idén két román alkotás is bekerült a válogatásba: a Kolozsváron készített Old Ladies Never Dream, valamint a bukaresti Immerse című film. Egy másik román film (Question Mark) a Paroles de femmes keretén belül bekerült a nemzetközi válogatásba is. A nevezésre készülő filmgyártóknak (a film műfajától függetlenül) egyetlen kritériumnak kellett eleget tenni: alkotásaik ne legyenek három percnél hosszabbak.
A fesztivált első ízben 1999-ben szervezték meg, Párizsban. Az esemény azt a célt szolgálta, hogy a nagyon rövid filmek is előtérbe kerüljenek. A 11 éves tapasztalat azt bizonyítja, hogy ez sikerült is. A legfontosabb válogatási szempont az volt, hogy egy nemzetközi program keretében egyesítsék a filmszerető közönséget, amely egyazon időben ugyanarra az eseményre fókuszál. Így jött létre ez az újszerű, ugyanakkor egységesítő esemény, amelyet hazánkban 2007-ben rendeztek meg először, közel 6000 néző örömére.
A kolozsvári Francia Kulturális Központ támogatásával így már harmadik alkalommal szervezik meg Romániában a Très Courts Fesztivált. Kolozsváron ezúttal a Tranzit Ház és a Győzelem Mozi adott otthont ennek a rendezvénynek. A filmeket három csoportba sorolták: a nemzetközi válogatás 51, a hazai 20, a Paroles de Femmes nevet viselő kategória pedig – amelynek témája a nő volt – 21 filmalkotást tartalmazott.
Tartalmas, különleges, igényes felhozatal volt. Nagyszerű alkalom kínálkozott arra, hogy jobban megismerjük más népek, kultúrák, tájegységek szemléletmódját. Sok esetben a filmek – még ezek a nagyon, de nagyon rövidek is – egy egész világszemléletet tárnak elénk. A legmegkapóbb azonban a változatos tálalásmód volt. Látni lehetett azt, hogy ki hogyan nyúl bizonyos műfajokhoz (fikciós műfajok, például horror, animáció, dokumentumfilm,) és miként tereli ezáltal a néző figyelmét, s teszi mindezt élvezetesen, kreatívan, nagyon-nagyon rövid idő alatt. Én ekképpen reklámoznám az ultrarövid filmek fesztiválját: Lazuljunk! Van rá három percünk!
Izgalmasan érdekes tapasztalat volt jelen lenni. Míg ráhangolódtam a filmnézésre, valóban csak két-három perces felvonásokban élveztem a vetítést. A hatodik-hetedik filmet követően kezdett már összemosódni és egybefolyni az idő. Egyre inkább szabadjára engedtem a fantáziám és sikerült teljes mértékben átengednem magam a sodrásnak. A pörgő képekkel egy ütemben szárnyaltak gondolataim, és egyszerre az a jól ismert érzés töltött el, amely a vetítővászon közelében szokott: nagyszerű világ a film világa.
Gondolom, hogy a résztvevők közül sokan mások is osztják a véleményem. Kellemes érzés volt látni a sokaságot, azt a rengeteg művészetet kedvelő fiatalt, akik alkalomról alkalomra összegyűltek a vetítésekre. Gyakorlatilag ebben tetőződik minden élvezet, ahogy az izgalommal és feszültséggel teli jelenetek során az emberek mellkasa egyszerre emelkedik meg. Mindnyájan egyszerre lélegeznek. Vagy ülnek lélegzetvisszafojtva. Vagy nevetnek egyöntetű, harsány nevetéssel.
A szakmai zsűri eredményhirdetését már a fesztivál első napján közzé tette a kolozsvári szervezőbizottság. A nemzetközi válogatás nagydíját Conor Fergusson ír filmrendező nyerte Atlantic című ultrarövid filmjével. Az eredetiségért járó díjat Domingo de Luis spanyol rendezőnek ítélték oda, Ultima toma című alkotásáért. Az animációs filmek nagydíját Vladimir Kooperman, Egyesül Államokbeli alkotó tudhatja magáénak, C-Block című animációjáért. Dicséretben részesül Craig Slattery A guide to taking a photo című alkotásáért, valamint Antonio Muñoz de Mesa Que me tapes coño című alkotásáért. A Paroles de Femmes válogatásban, a színre alkalmazásért járó díjjal Charlène Music, Egyesül Államokbeli alkotó büszkélkedhet, aki a Roz&Joshua című filmével vívta ki magának a zsűri elismerését. A rendezésért járó díjat az angol Zak Emerson kapta Don't just lie there című filmért. Az eredetiségért járó díjat ebben a kategóriában Laura Amante spanyol rendező szerezte meg Lucky day című filmjével.
A fesztiválon vetítésre kerülő filmlista alapján a közönség is szavazhatott. Kategóriánként egy-egy filmre. A hazai válogatásban, az animációs kategóriában Hatszegi Zsolt (Nagyvárad) Femeia című filmje, a fikció kategóriában pedig Clej Sebastian (Arad) Trei minute rămase című munkája bizonyult a legjobbnak. A szervezők elmondása szerint hazai vonatkozásban is eredményes volt ez az év, hiszen 20 filmet válogattak be, köztük magyar filmesek munkáit is, mint Groos Zselyke Egy őszi hangulatkép, János Levente Genesis, valamint a már említett nyertes, Hátszegi Zsolt Femeia című alkotását.
A díjkiosztó gálára e hónap végén kerül sor.
A fesztiválon gyűjtögetett élményeim elemezgetem. Van miből válogatnom. Többnyire pozitívak. Valóban különleges esemény a Très Courts. Azt éreztem, hogy a szervezők igencsak kitettek magukért. Egyetlen dolgot kifogásoltam csupán: a három különböző válogatást, egymás után vetítették minden este. Még blokkonként, a tízperces szünetekkel is, egy válogatás egyszerre bőven elég lett volna. A következőre vagy sikerült még figyelni vagy nem. Azt gondolom, estéről estére változtatni kellett volna a válogatások sorrendjén. Ekképpen mindig más-más csoport alkotást láthatta volna az első egy órában a közönség. Így mindig arra összpontosíthattunk volna leginkább, amelyre előző este nem volt már tartalékunk. Ezt leszámítva, a lehető legjobb elismeréssel tisztelgek a szervezők előtt!
