Miklauzic Bence a 2002-ben készült bemutatkozó filmje, az Ébrenjárók után ismét nagyjátékfilmet forgat. A zöld sárkány gyermekei forgatásán jártunk.
Miklauzic a mára már fogalommá vált Simó-osztály tagjaként együtt végzett Török Ferenccel, Pálfi Györggyel, Hajdu Szabolccsal és Groó Dianával, és osztálytársaihoz hasonlóan annak idején ő is elkészíthette a maga nagyjátékfilm terjedelmű bemutatkozását. A mágikus realizmus ritka példájaként, vagy éppen igényes közönségfilmként számon tartott Ébrenjárók kevés kópiával és kevés nézővel indult el a moziforgalmazás rögös útján, ám annál több biztató hátba veregetés jutott magának Miklauzicnak, aki ezután főként tévéfilmeket rendezett, és legújabb filmtervén dolgozott.
A zöld sárkány gyermekei első forgatókönyvterve már évekkel ezelőtt megszületett, a most forgatott verzió azonban igen távol került az eredeti elképzelésektől. A kínai kung fu mester és tanítványa között kialakuló kapcsolat történetéből egy étteremtulajdonos krimielemekkel tarkított drámája lett, ám végül ez a variáció sem bizonyult véglegesnek.
Az eredeti elképzelések szerint ugyanis Kínában forgattak volna néhány napot, melynek során a kínai figura múltjába engedtek volna bepillantást, ám ez a terv végül kudarcba fulladt. Miklauzic ezért úgy döntött, hogy ahelyett, hogy itthon készült felvételekkel igyekezne befoltozni az így támadt űrt, inkább a forgatókönyvet írja át, hogy szükségtelenné tegye a karakter múltjának ismeretét. Így született meg A zöld sárkány gyermekei története, mely egy ingatlanügynök, egy kínai férfi és egy pizzafutárlány különös találkozását meséli el.
A forgatás fő helyszínéül egy külvárosi papírgyár területén lévő raktárhelyiséget választottak az alkotók, és egy rövid látogatás erejéig többedmagunkkal mi is bepillanthattunk a javában zajló munkába. Éppen ebédidőben érkeztünk, ami alkalmat adott arra, hogy a kultúrák találkozása jegyében megkóstolhassunk néhány kínai/koreai fogást is, amelyek, mint megtudtuk, egyenesen a főszereplő, Yu Debin étterméből érkeztek. Debin egyébként az éttermében kiragasztott felhívásra jelentkezett, statiszta szeretett volna lenni Miklauzic filmjében. Nem így lett, de valószínűleg maga sem bánja, hogy Rátóti Zoltán és Bánfalvi Eszter mellett végül a harmadik főszereplője lett a filmnek. Debinnek korábban még nem volt komoly színészi tapasztalata, ezért a forgatás előtt egy többhetes felkészítő tréningen vett részt, ami igen jól sikerült, legalább is ezt sejteti Rátóti Zoltán véleménye: „Debin teljesen egyenrangú partner, aki már az első forgatási napra is maximális felkészültséggel érkezett. Le a kalappal előtte, hiszen ritka, hogy valaki gyakorlat nélkül is ilyen remek teljesítményt nyújtson. Mindemellett pedig nagyon nyitott, jó lelkű ember, aki barátsággal fordul mindenki felé. Nagyon jó vele együtt dolgozni.”
Ebéd után Miklauzic Bencét kérdeztük a film részleteiről: „A történet szerint egy kínai társaság bérli a raktárt, és Wu (Yu Debin) feladata, hogy őrizze ezt a sok-sok mindent, amit itt látunk” – mutat körbe a rendező a dobozokkal telepakolt, romos raktárban. „Máté János (Rátóti Zoltán) egy ingatlanügynök, akit a raktár eladásával bíztak meg a főnökei. Wu egy kártyatartozás miatt kénytelen elvállalni az őrző nem túl hálás feladatát, így gyakorlatilag éjjel-nappal a raktárban kell lennie, miközben a potenciális vevőket fogadó Máté is egyre több idejét tölti itt. Két magányos, ellentétes érdekeket képviselő figura van tehát összezárva ebben az elhagyatott térben, ami azonban egyre közelebb hozza őket egymáshoz, így a pánikbetegséggel küzdő, nemrég elvált Máté és Wu között lassan barátság szövődik. A már-már idillivé váló képet a pizzafutár képében érkező Nő (Bánfalvi Eszter) zavarja csak meg, aki szintén egyre többször fordul meg a két férfi átmeneti »otthonában«”. A rendező semmiképpen sem szeretné megfosztani a nézőket folytatás izgalmaitól, ezért csak annyit árult el, hogy nem egy szokványos szerelmi háromszög rajzolódik ki a raktár „lakói” között.
Miközben sétálgatunk a hatalmas raktárépület málló falai között, a film producere, Berger József elmeséli, hogy a felvtelek eddig a legnagyobb rendben zajlottak, csak az időről időre ad hoc jelleggel lehulló vakolatdarabok miatt kellett néhányszor félbeszakítani a forgatást. A labirintusszerűen egymásra pakolt dobozrengeteg egyik sarkában Wu saját, otthonos kis hálózugát is megnézhettük, melyet a történet szerint maga rendezett be. A dobozokkal körberakott hálótérben van kempingágy és főzősarok, középre lógatott lampion, a „falakon” pedig néhány futballistáról készült posztert is találunk.
„A helyszín szinte önálló szereplője a történetnek, szerencsések vagyunk, hogy rábukkantunk erre a raktárhelységre, mert nagyon izgalmas és változatos belső terei vannak, könnyű benne forgatni” – meséli a rendező. „Mindez persze semmit sem érne, ha nem töltené be három olyan arc, mint a főszereplő színészeké. Ők hordozzák a film legfontosabb dimenzióját: az érzelmeket. A 15. forgatási nap után is mélyen hiszek abban, hogy ezek azok a színészek, akik ezt a történetet közvetíteni képesek.”
A kínai ételek mellett egy rövid jelenet erejéig a forgatásból is kaptunk egy kis ízelítőt. A délutánra szánt jelenet a raktárhelyiség melletti területen játszódott, ahol egy kartondoboznyi focilabda várta a szereplőket, kapu helyett pedig egy hatalmas, levegő táncoltatta bábu, jobb híján ezt kellett célba venni a pontosan beállított labdákkal. A fáradhatatlanul szitáló esőben nem irigyeltük Yu Debint, aki egy szál pólóban, mackónadrágban futott neki többször is a labdának és a jelenetnek. A történet szerint Debin az öltönyben feszengő Rátóti Zoltánt igyekszik beavatni a labdarúgás rejtelmeibe, kezdetnek az „így rúgunk egyeneset a labdába” alaplépéseit mutatta meg az ingatlanügynöknek. „Gólt lőni” a felvételek során nem nagyon sikerült, így annyit azért megállapíthattunk, hogy a garantáltan kapu- és gyepmentes színészi pálya biztosabb terep a színész számára.
A jelenet sikeres abszolválása után Rátóti Zoltánt kaptuk diktafonvégre, hogy meséljen kicsit a forgatásról. „Bármennyire ridegnek tűnik is a helyszín, nagyon jó hangulatban telik a forgatás. Ez talán annak is köszönhető, hogy egy többé-kevésbé összeszokott csapatról van szó, én például az operatőr Vecsernyés Jánossal már több filmben is dolgoztam együtt (Emelet, Erények könyve), és [Miklauzic] Bencével is volt már egy közös filmünk (A harmadik fiú), de a munkán kívül is nagyon jó barátságban vagyok mindkettejükkel.”
Annak ellenére, hogy mind Rátóti Zoltán, mind Bánfalvi Eszter a Nemzeti Színház társulatának tagja, ez az első alkalom, hogy valódi partnerekként játszanak együtt. Ám nemcsak Bánfalvival, hanem Yu Debinnel is kiváló munkakapcsolat alakult ki közöttük. A filmben megjelenő kommunikációs zavarok a forgatás során nem merültek fel, Debin ugyanis már 20 éve él Magyarországon, ismeri a nyelvet és a kultúrát. „Szerencsére semmilyen gondot nem okoz, hogy az élet nem utánozza a filmet, mert nagyon ügyesen megírt szituációkat, és frappáns dialógokat kell előadnunk, így nem kell a mellékzsebből előrángatott, valóságból ellesett apróságokkal pótolnunk a forgatókönyv hiányosságait” – dicsérte a forgatókönyvet is jegyző rendezőt Rátóti.
Miklauzic a közös beszélgetés során elmondta, hogy sok tapasztalatot, ismeretet gyűjtött össze a kínai kultúráról, többek között Kínában is járt, mégsem szeretett volna „antropológiai filmet” készíteni a két nemzet különbségéről. „Igyekeztünk messze elkerülni a sztereotípiákat. Éppen ezért a film nem is két kultúra, hanem két ember találkozását mutatja be, akik más-más közegből érkeznek, akik nemcsak társadalmilag, hanem földrajzilag is nagyon távol állnak egymástól.”
„A film egyik kulcskérdése az is, hogy hogyan találnak rá a közös nyelvre, melyet elsősorban az őket körülvevő tárgyak közvetítenek. A dobozokban lapuló játékok, háztartási eszközök, melyeket mi csak »kínai gagyiként« emlegetünk, számukra egyfajta szótárként funkcionálnak. Az a szándékunk, hogy ezek a tárgyak egészen új jelentést nyerjenek a filmben” – magyarázta a rendező.
Miklauzic ódzkodott attól, hogy egyetlen szóval jellemezze a film hangulatát, annyit azért sikerült megtudni, hogy alapvetően sok humorral fűszerezett, derűs filmre számíthatunk, de nem maradnak el a drámai pillanatok sem. A film műfajilag is széles skálán mozog, a vígjáték és a dráma elemei is felfedezhetők lesznek benne. Egy dologban tehát biztosak lehetünk, nem egy tipikus műfaji film készül a raktárhelyiség dobozlabirintusában.
Amikor egyik újságírókollégánk a zöld sárkányról kérdezett, Miklauzic sokatmondó/cinkos mosollyal igyekezett homályban tartani a cím jelentését. „Több mindenből tevődik össze, többek között egy tárgyra is utal, de túl is mutat azon: egy emberek között létrejövő szituációt, illetve kapcsolatrendszert jelöl.” Konkrétabb részleteket Miklauzic nem akart elárulni, úgyhogy aki a zöld sárkány pontos definíciójára kíváncsi, annak meg kell várnia a filmet.
A forgatás menetéről Miklauzic elmondta, hogy összesen 3 hetet forgatnak a raktárban, és környékén, 5–6 napot pedig a Havanna lakótelepen és a kínai piacon. „Ezek a helyszínek a kínai szereplőnk megszokott életterét, környezetét lesznek hivatottak bemutatni. Ha minden a tervek szerint alakul, október 28-án végzünk a forgatással.”
A producer azt is elárulta, hogy két külföldi koprodukciós partnerrel folynak még a tárgyalások. Berger optimista: „jellegzetes látványvilága, stílusa van a filmnek, ami a forgatókönyv fázisában még nem látszik, ezért bízunk abban, hogy a forgatás eredménye meggyőzi majd a partnereket”.
Az, hogy a nézők mikor láthatják a forgatás eredményét, még a jövő titka, az azonban már biztosnak látszik, hogy a Szemle kezdetéig nem készülnek el az utómunkával. A forgalmazási stratégia egyik forgatókönyve szerint a film még nyár előtt mozikba kerül, ám nagyobb esélyét látják annak, hogy a következő év elején fesztiválkörútra indul, és csak jövő ősszel mutatják be a magyar mozik.
