Két végletesen kövér ember, apa és lánya a sült húst uborkával eszik hosszú perceken keresztül, majd egyiküket felszippantja a kamra sötétje; néhány fallal odébb egy férfi monoton ritmusban angyalszobrocska ujjait reszeli, és szerelmi örömében felköti magát a csillárra – jelenetek Ujj Mészáros Károly A ház című kisfilmjéből, amit a nagyzsűri és a diákzsűri is különdíjjal jutalmazott idén a 35. Magyar Filmszemlén. A tavalyi szemlén a Gumiember nyerte el a Legjobb Kisfilm díjat, az igen szuggesztív és szürrealisztikus történet a kisfiú és a megfoltozható kaucsukférfi barátságáról. Ujj Mészáros Károly célja pedig éppen ez: a nézőt idegen világokba beszippantani, elvarázsolni, legyőzni.
A reklámfilmes szakmából ugrasz be időnként kisjátékfilmet készíteni – a Gumiember akár egyfajta spot is lehetne, ami a tolerancia gondolatát népszerűsíti. Hogyan viszonyul nálad konkrétan a reklámfilm a kisjátékfilmhez?
A viszonyt elsősorban az jellemzi, hogy a reklámokkal keresett pénzt fordítom/fordítjuk a Future Films-szel közösen kisfilmek készítésére. Igaz, A ház nemcsak saját és Future Films-es pénzből készült, hanem egy magáncég, az Euroleasing is adott egy jelentős összeget, a költségvetés kb. 25%-át, amit ugyan még nem kaptunk meg, de már folyamatban van. Ugyanakkor a Gumiember fődíjáért kapott pénzt is teljes egészében erre a filmre fordítottuk. A jövőben sem zárkózunk el a pályázástól, majd meglátjuk. A reklámból technikailag és egyébként is rengeteget lehet tanulni, a kisfilmben viszont nagyobb a szabadság, sokkal személyesebb ügy. A Gumiemberben előfordulnak reklámos elemek, ez vitathatatlan, majd három éve forgattuk. Azóta változott bennem sok minden, de a múlt évi A ház című film leforgatása óta is. Ez furcsa, nem biztos, hogy mindent úgy gondolok, mint annak idején. De ez inkább A házzal kapcsolatban érvényes. A stáb nagy része is állandó. Sokan ingyen, szívességből dolgoznak a kisfilmekben. Ez fontos, minden fórumon szeretném a köszönetem kinyilvánítani.
A ház egy kissé nyomasztó képsor egy bérház néhány lakásáról, amit egy idegen lát bele a számára érthetetlen hangokba, gesztusokba. Ilyennek látja Budapestet? Vagy mit lát ilyennek?
Mindent ilyennek láttam októberben, amikor a forgatókönyvet írtam. Nem voltam túl jó hangulatban. Szomorú filmet szerettem volna csinálni, sokkterápiának szántam, ezért nem akartam pozitív befejezést sem. Fel akartam rázni a nézőket: „Emberek, így éltek/élünk, ez így borzalmas, igénytelen dolog, tessék megváltozni, változtatni!” – kicsit kétségbe voltam esve. Aztán rájöttem, mennyire érvényes nagyon sok minden a filmből a saját életemre is. Ez fájdalmas felismerés volt. Nem mondhatom, hogy teljesen megváltoztam azóta, de más pályára terelődtem, az biztos. Vicces, mert a sokkterápia nekem legalábbis használt. Budapest egyébként egy szent, de nagyon súlyosan elátkozott hely. A város tele van remek emberekkel, mégis, itt minden úgy működik, mintha mindenki az árral szemben úszna. Elmész külföldre, fellélegzel, és visszatérve két hét alatt ismét lehúz a város, kopott leszel, mint a bérházak fala, szomorú és hónaljszagú, mint a Nyugati pályaudvar. Különös képességeket, tulajdonságokat kell kifejlesztened, hogy mindez elkerüljön.
A film.hu-n olvasható A ház forgatókönyvrészlete, ami ezzel a szóval kezdődik: „places”. A Gumiemberben is szuggesztív volt a városkép. Filmjeidben a hely választja és alakítja ki a történetet, vagy fordítva?
A helyek fontosak, de alapvetően a film fejemben lévő világa alakít mindent, addig keresgélünk, amíg valami hozzá hasonlót nem találunk, aztán forgathatunk. A látvány és a hangok remek hangulatteremtő elemek, nagyon jó velük játszani. Persze fontos a vágás, a színészi játék is, meg maga a történet. Ez A házban szándékosan nagyon lassan teljesedik ki, áll össze. Ha felveszed a film lassú ritmusát, megeshet veled, hogy beszippant, és én pont ezt szeretném. A célom: elvarázsolni a nézőt, elvinni egy nemlétező világba, és ott játszani vele: megijeszteni, megnevettetni vagy meghatni. Persze rengeteget kell tanulnom, nagyon az elején tartok valaminek, ha tartok valami felé.
A február 26-án a film.hu-nak adott interjúdban arról volt szó, hogy A házat esetleg mozikban vetítenék, más szemlés rövidfilmekkel. Azóta hogyan alakult ez?
Még sehogy, de egy országos tévéadó és egy pesti mozi érdeklődött a film iránt... De ez a jövő zenéje, nem mondanék semmi konkrétumot, már csak babonaságból sem.
A rövidfilmek élete nagyrészt fesztiváltól fesztiválig tart. Melyik fesztiválokat, milyen jellegű fesztiválokat kedvelsz?
Ez vicces kérdés, mert életemben összesen voltam 4 budapesti filmszemlén, és egy darab külföldi rövidfilm fesztiválon, Kölnben. Ez utóbbi hangulata és a filmek színvonala nagyon-nagyon jó volt. Igazi inspiratív kirándulás. Ja, és voltam háromszor reklámfilm fesztiválon is, de az többnyire az alkoholról szólt...
Látsz reális alternatívát a kisfilmek számára arra, hogy egy nagyobb közönséghez eljussanak?
Kisfilmeket borzasztó könnyedén játszhatnának televíziók is, vagy játékfilmek előtt a mozik is. Jó lenne egy nemzetközi rövidfilmfesztivál Budapesten, de mondjuk a Titanic-fesztiválnak is lehetne egy kisfilmes szekciója. És persze DVD-n és VHS-n is ki lehetne adni kisfilm-csomagokat. Hogy az emberek rájöjjenek arra, hogy egy kisfilm megnézése is lehet borzasztóan jó, tartalmas időtöltés. Ehhez a fórumok mellett nagyon színvonalas kisfilmekre van elsősorban szükség.
Innen, a többszörösen díjazott rövidfilmes státusztól merre tartasz? Nagyjátékfilmet tervezel?
Az idővel küzdök. El kellene szánnom magam, hogy a viszonylag számos nagyjátékfilm-terv közül melyiket válasszam. Ez nagyon nehéz dolog. Egy-egy ötlet lehet futó szerelem is, ami egy-két hétig tart, de egy nagyjátékfilm, az tartós kapcsolat, több éves, kitartó szenvedély kell, hogy elkészüljön, különben eleve kudarcra vagy ítélve. Felelős is vagy egy csomó mindenért, nem csak a saját, de a kollégáid idejéért, energiájáért, az elköltendő rengeteg millió forintról nem is szólva. Ami nem a te pénzed. Kapod, adják. És érdemeld meg. A végén gondolják azt a nézők, hogy ez nem kidobott ötven-száz-kitudjahány millió forint volt. Amíg a sajátodat költöd, az rendben van. Eddig ez volt. És az is lényeges, hogy sok a munkám. Ez remek dolog manapság, meg kell becsülni. Nem vonhatod ki magad olyan könnyen a forgalomból, mert akkor elfelejtenek. Szóval több idő kellene, ugyanakkor, mint fiatal filmes – elég öreg vagyok.
A film.hu-n arról is beszéltél, még tovább dolgozzátok A házat, hogy igazán „erős film” lehessen. Milyen az erős film?
Az erős film erosebb, mint a néző, összes előítéletével, prekoncepciójával, ízlésvilágával, figyelmi szintjével, pillanatnyi elme- és érzelmi világával együtt. Az erős film, még ha nem tetszik is, olyan, mint egy markáns írásjel: minimum egy kérdőjel, egy nagy pont, vagy egy felkiáltójel marad utána benned. Az ilyen film akkor is hat rád, ha nem akarod. Az erős filmrol kijöhetsz úgy, hogy utálod, sőt gyűlölöd, mégis napokig gondolkodsz rajta. Vagy legalább egy fél óráig, miután kijöttél a vetítésről. Az erős film visszatér benned, megjegyzed, mint az erős ételeket: minimum még egyszer eszedbe jutnak...
