Focus pullerrel szerettem volna interjút készíteni, és akárkit kérdeztem, mindenki Takács Józsefhez irányított. Nos, Takács Józseffel azért is volt hasznos a találkozás, mert megtudtam, hogy a focus puller például egy szép magyar szó, és hogy Lily Allen apukája játszott a Robin Hoodban.
Hogyan lesz valakiből focus puller?
A focus puller azt jelenti, hogy az illető a kamerának az első asszisztense, aki az élességet is húzza. Angolul azt a szép magyar szót, hogy focus puller, úgy mondják, hogy first assistant to the camera. Ezért én azt szoktam mondani, hogy segédoperatőr vagyok. A Film – Színház – Muzsikában olvastam a hetvenes évek végén, hogy létezik egyáltalán ilyen foglalkozás. Valakiről írták, hogy pályája elején segédoperatőr volt – azóta már azt is tudom róla, hogy ráadásul gyalázatosan rossz volt. Szimpatikusnak tűnt számomra, mert azt hiszem, én vagyok a szakmában az egyetlen, aki soha nem akart operatőr lenni. Valakinek ezt is kell csinálni, örülök, hogy néhány év alatt eljutottam odáig, hogy színvonalasan űzöm a mesterséget. A filmgyárban semmiféle protekcióm nem volt, besétáltam a személyzeti osztályra, ahol mondták, hogy csak gyakornokokat vesznek fel. Nagyon jó képzést kaptunk Nyakitól [Nyakas István – szerk.], hiszen ő volt Gyuri bácsi [Illés György] kameraoperatőre hosszú időn keresztül. A 25 fős osztályból ketten maradtunk meg a szakmában: Fonyó Gergely és én.
Miben merült ki ez a gyakornokság?
Egy-két évig szánalmas munkabérért segédoperatőri feladatokat láttunk el. Életemben először Janisch Attilának dolgoztam egy ZDF-nek készülő német tévéfilmben [Lélegzetvisszafojtva, 1985 – szerk.], itt találkoztam Köpfler Tiborral, és számomra megdöbbentő volt, hogy ezután Klöfi elhívott Balázs Bélás filmekbe. Ennyi volt. Régen legalább 10 évet kellett várni arra, hogy valakinek az első embere legyél, Klöfi meg azt mondta, hogy elege van abból, hogy állandóan idősekkel dolgozik.
Mit csinál pontosan a segédoperatőr?
Ha egy mondatban kéne megfogalmazni a szakmám, akkor azt tudnám mondani, hogy mindenért én vagyok a felelős, ami a kamera működésével kapcsolatos. Rettenes sok munkával jár: ha csak azt veszem, hogy évtizedeken át mi telefonszámlám volt – mindenkire háromszor rátelefonálni, még a forgatás előtti nap is... Biztos, hogy ez az optika kell-e, ez az objektív, ez a szűrő? Emellett én választom ki a segédoperatőrömet és a videóasszisztenst is.
Mi a különbség a három poszt között?
Segédoperatőr, kameraaszisztens, focus puller – ezek általában ugyanazok. Oláh Tamás barátom szokta mondani, hogy a focus puller és a segédoperatőr között egy különbség van: ugyanannyit kell tudni, de az egyik kevesebb pénzt kap érte. A segédoperatőr fűzi a kazettát, filmszalag esetében ő az, aki a kis sötét sátorkában átteszi a dobozba a leforgatott szalagokat. Az is nagyon kényes feladatkör, hiszen elég delikát munka. Még szerencse, hogy legutóbb, a Pinprick [r. Daniel Young, bemutatója 2009-ben lesz Magyarországon – szerk.] esetében anamorfot forgattunk super16-ra, mert kiderült, hogy kapukoszaink voltak! Nagy Attila segédoperatőr vette észre, hogy már eleve a fekete zacskóban is szöszök voltak – ez egy super16-ra forgatott film esetében azt jelenti, hogy a kép felébe belóg a kapupiszok. Én még old school fiú vagyok, aki tudja, hogy nem jó a tisztításhoz levegősprayt használni super16-nál, ilyenkor alkalmasabb eszköz egy fogpiszkáló. Régen létezett egy speciális, rózsafából készült tisztítóizé, de az megszűnt. A lényeg, hogy én még a mechanikus eltávolítás híve vagyok.
Ki nézi a kaput?
A kaput én nézem, ehhez három zseblámpa áll rendelkezésemre. Egy relatíve hosszabb – negyvenes optikáknál a szektort a fázisgombbal egy ellenfázisba rakod, akkor kinyit értelemszerűen, és akkor az optikán keresztül meg lehet nézni a kaput, hogy van-e ott piszok vagy tiszta. A nagyítóval dolgozó technika is nagyon jó lehet, de számomra sokkal evidensebb, hogy optikán keresztül nézem meg. Nagylátószögű objektívek esetén is kérek egy negyvenes vagy ötvenes optikát, és azon keresztül nézem meg. Ez a biztos, mert lehet szó egészen pici koszról is, ami aztán a mozivásznon egészen nagy méretben köszön majd vissza.
Észrevehetek én a moziban kapupiszkot?
Te ezt sosem fogod meglátni, mert a filmek 80 százalékában az ilyen hibákat a digitális utómunkában ki lehet már szedni. Ez egy satírozás. Nagy Eszter fényelő mutatta nekem, hogy ilyen hibákat pl. hogyan lehet kijavítani, amit én, aki még a kompjútert sem igen tudom kezelni, alig hittem el. Én azt mondom, jobb a biztonság, és jó, ha nincsen az a kapukosz ott, akármilyen olcsó is lett ez a dolog. Amir Mokri – aki most ennek a Nicolas Cage-filmnek [Season of the Witch, r. Dominic Sena – szerk.] is az operatőre – például azért nem szeret Michael Bayjel dolgozni, mert szerinte nem kell kaput csekkolni, később úgyis mindent javítanak. És? Könyörgök, legalább a megjegyzés rovatba be lehet majd írni, hogy itt és itt van kapupiszok, figyeljenek oda rá. Meg azért azt ne mondja nekem senki, hogy ha a színész arcában van benne, akkor azt olyan nagy öröm utólag satírozgatni.
És emellett az élességért is te felelsz.
Élességet nekem kell húzni, és azt kell mondjam, nem csodálom, hogy régen a kollégák alkoholmámorba menekültek, mert elképesztően stesszes munka. Létezik ugyan egy élességmérő szerkezet, ami állítólag könnyebbé teszi a munkát, de én nem igazán kedvelem, hiszen az csak valamit jelez: hogy az adott tárgy ilyen messzire van tőlem. Ennek ellenére volt már, hogy az életemet mentette meg, mert a steadycammel egy kanyarban nem láttam, hogy mikor indul el a színész, és ilyenkor természetesen ez egy nagyon hasznos eszköz. Amerikában erre halálosan rá vannak szokva, konkrétan nem is tudnak dolgozni nélküle. Nálunk, a magyar költségeket figyelembe véve, elég érdekes lenne, ha napi 30–40 000 forintot erre költenének el az egyébként is szűkre szabott költségvetésekből. Azt hiszem, jól fenékbe rúgnának, ha nem tudnék enélkül dolgozni.
És akkor inkább mérsz?
Rendesen mérek, centizek, jeleket teszek, és ezeknek a jeleknek a filmsíktól való távolságát mérem le, és erre húzom az élességet. Mivel a jelenet közben bármi történhet, ezért körbe kell járni, körbe kell mérni a témát, hova milyen élességet kell húzni. De elsősorban az ösztöneidben kell megbíznod. A misztikus életlenségek általában abból következnek, hogy nincsenek az optikák belejusztírozva. Szecsanov Martin operatőrnek olyan tökéletes szeme van ehhez, hogy azt is meg tudja mondani, ha egy optika éppen elromlott, és el van csúszva benne valami. Nem is értem, hogyan csinálja, ez valami hihetetlen képesség lehet. A Pinpricknél is elkezdtünk forgatni; kértem a srácokat, hogy legyen minden optika belejusztírozva, de már az első éjszaka vihettük vissza. A Mázliban például annyival arrébb voltak az objektívek, hogy egyszerűen drámai volt. Egy vadonatúj 416-os kamerával forgattunk, és hiába kértem, hogy legyen minden tökéletes, nem sikerült. Régen még a legegyszerűbb reklám esetében is belenézték az optikákat a gépbe, azaz belejusztírozták. Ma ez már csak ímmel-ámmal történik meg. Miközben hihetetlen pénzekről beszélünk, egy alapfelszerelés 400 000 forintba kerül egy napra, és mégsincs minden rendben. Nekem személyes protekcióm van, mindkét nagy cégnél jól ismerem a műszerészeket, így lehetnek külön kéréseim, de még így is előfordulnak malőrök.
De ha én a moziban életlenséget látok, az kinek a hibája?
A segédoperatőr hibája, hiszen az is a feladatai közé tartozik, hogy ellenőrizze a felszerelést. De alapjában véve a kölcsönzőcég hibája, hogy ilyenek egyáltalán előfordulhatnak. Okoz álmatlan éjszakákat az embernek, mert egy átlagsnittben egy ötvenes vagy egy hatvanötös optikával vett arcközeli esetében, másfél-két centi a hibahatár. Nem csoda, hogy még 24 év után is úgy megyek ki reggel, hogy öklömnyi a gyomrom, mert tudom, hogy érhetnek meglepetések.
Van olyan, hogy élességhúzási bravúr?
Gárdos Péter Tréfa című filmjében nagyon sokat kézikameráztunk gyerekekkel, arcközeliket vettünk fel. Tettük ezt egy 65-ös 1.3 Zeiss optikával, miközben fényünk sem volt sok. A felvétel után visszanéztük a HD szalagot: ezt egyébként nem nagyon szokták, mondván nehogy sérüljön esetleg, de itt speciel jónéhány olyan snitt volt, amit meg kellett nézni, hogy biztosan mindig megvolt-e benne a kellő élesség. Ekkor láttam, hogy szerencsére elég jól, 90%-os biztonsággal minden sikerült. Erre büszke vagyok, mert ez egy olyan helyzet, ahol nincs esélyed a mérésre. Jonathan Glazer Levi's-reklámjában én voltam Dan Landin mellett a segédoperatőr. Az utolsó nagy rohanás előtt van egy arcközeli. Ezt a reklámot volt szerencsém mozivásznon is látni egy film előtt, és megdöbbentő volt nézni ilyen nagyban, hogy van mélységélesség a szemén, ami azt jelentette, hogy az orra hegye nem volt éles. Miközben ezt egy kézikamerával vettük fel. Szóval akkor megkönnyebbültem, hogy na, ez egészen jól sikerült.
Hogyan lehet bekerülni egy Jonathan Glazer-reklámba?
Glazerrel három alkalommal volt alkalmam együtt dolgozni, egyrészt a Pioneer révén, másrészt az ő állandó operatőre Dan Landin lett, akivel én már régóta jó kapcsolatot ápolok. A reklámoknak a 90%-a egyáltalán nem érdekel, a reklám hőskorszakában, még a kilencvenes évek elején rengeteget dolgoztam együtt Tímár Péterrel. Volt olyan reklámblokk, amikor hét filmből hatot én csináltam, és akkor kicsit elvesztettem az érdeklődésemet a reklám iránt. De ha valami nagyon rossz munkát kell csinálnom, akkor utána előveszem a Jonathan Glazer-DVD-t és megnézem, hogy jaj, volt ilyen is az életemben. A rossz alatt a külföldi tévésorozatokat értem, amelyek nem feltétlenül tesznek jót a léleknek.
Milyen egy rossz munka?
Én azt értékelem, ha egy rendezőn látszik, hogy érdekli a dolog. Van olyan rendező, aki ugyan nagyon nagy név, de amikor dolgoztunk, akkor mindig azt láttuk, hogy közben focimeccset néz, és akkor már egy idő után nélküle dolgoztunk, hátha a gép hangjára felfigyel. Ezeket a munkákat kevésbé értékelem, mint amikor Jonathan Glazerrel dolgozhatok. Ő partnernek tekint mindenkit, volt egy olyan Guiness-reklámja, ahol igazi nyírségi kubikosokkal kellett együtt dolgoznia, és még ők is szívesen jöttek. Kovács Lajossal országos barátok a Karma Police óta, ő is kijött erre a forgatásra, sokat segített az instruálásban, és látszott, hogy mennyire jól elvannak ők együtt.
Jobb külföldi filmben dolgozni?
Régen egy külöldi filmben halálra dolgoztad magad, de most már egy magyarban is ugyanúgy, 25–30 snittet kell megcsinálni egy nap. És már nem feltétlenül azért, mert a külföldi filmben rengeteg pénz van. Ebben a Nicolas Cage-filmben nagyobb spórolás ment, mint amit eddig bárhol láttam. Persze nagy a stáb, de hatfős kameracsapattal vágtak neki öt kamerára, ami elég szánalmasan hangzik. De voltam már olyan német klipben, ahol a rendező szólt rám, hogy ne izgassam már magamat annyira, őt egyáltalán nem zavarja, ha nem lesz minden éles. A Gellértben forgattunk a melegvizes medence mellett: ott volt 37 fok, miközben a kamerákat mínusz húsz fokban pakoltuk ki. Ez az a hőingadozás, ami már az optikákat is megviseli a hőtágulás miatt, és ha csak úgy kisétáltunk volna pihentetés nélkül, akkor darabokra tört volna az üveg. De volt szerencsém dolgozni Michael Jackson History című klipjében is, ami egy négykamerás nagy projekt volt, én meg a C kamerán voltam, és mégis éjjel-nappal egyfolytában halálra dolgoztuk magunkat.
Egyébként a The Company után kicsit elegem lett, és akkor azt mondtam, hogy én inkább magyar filmet csinálnék. A The Companyt is már csak azért vállaltam el, mert Alfred Molina az egyik legkedvesebb színészem, és amikor másnap már köszönt, kérdezte, hogy vagyok, akkor nekem már megérte. Nem csalódtam benne, egy az egyben olyan, mint a Kávé és cigarettában. Korábban forgatott Ragályi Elemérrel is A hold és a csillagok című filmben, érdeklődött, hogy azóta mi van – éppen pangás volt, mondtam, hogy csak a Robin Hood van, kérdezte kik játszanak benne, mondtam, hogy az egyetlen ismertebb színész benne Keith Allen. És Alfred Molinától tudtam meg, hogy Keith Allen nem más, mint Lily Allen apukája. Erre mindig emlékezni fogok.
Egy filmet számodra inkább az operatőri munka határoz meg?
Aki valami szépet csinált, annak egy életre megjegyzem a nevét, és igen, előfordul, hogy csak azért kiveszek egy filmet, mert ő fényképezte. Egy csomó jó filmre ilyen véletlenül lehet rátalálni. De egyébként én úgy nézek filmet mint egy gyerek: számomra elsősorban a szórakozás a cél. Valószínűleg figyelmesebb vagyok mint az átlag, de azért igyekszem függetleníteni magamat a szakmámtól, de ha jó dolgot látok, azt elismerem. Bár amikor Szecsanov Martinnal megnéztük A szikla című filmet, és utána csak azon tudtunk nevetni, hogy a jelenlegi szakmai tudásunkkal mi csak a fehér házi jeleneteket tudtuk volna felvenni – ott nem lehetett nem arra felfigyelni, hogy hogyan csinálták meg.
Hogyhogy nem akartál sosem operatőr lenni?
Nem akartam sosem operatőr lenni. Nem tudom, talán nem merek elég nagyot álmodni. Egyébként ha a mi szakmánkban olyan operatőrrel dolgozol együtt, aki ismeri és szereti a munkádat, akkor egy szempillantás alatt lehet belőled a B-kamerán operatőr, ilyen természetesen már velem is előfordult.
Van a segédoperatőri szakmában valamiféle elismerés?
Nálunk nincs elismerés, az az elismerés, ha hívnak dolgozni. A The Companyra Ben Nott, az operatőr ASC-díjat kapott – ezt egy kicsit magamra is veszem, hiszen abban a filmben én is rengeteget dolgoztam, hogy szép legyen. Ráadásul D20-as kamerával dolgoztunk, aminek 200 ASA volt az érzékenysége – mint a smirglipapír, olyan érzéketlen volt –, akkor még egy a HD-kamera, úgyhogy éjszaka csak teljes nyílással lehetett menni – kész gyomorfekély volt az a film. Jaromir Sedina steadycames volt a B-kamerán, én mellette dolgoztam: neki olyan szeme van, hogy még a borzasztó rossz minőségű monitorról is megmondta, hogy Józsi, ott egy kicsit késtél, majd figyelj rá. Ez egy operatőrnél szerencse, de egyébként számomra megdöbbentő, hogy a rendezők mennyire figyelik a monitort. Egy rendezőnek tudnia kéne, hogy egy optikával hogyan fog kinézni a jelenet. Van értelme egy kis monitoron nézni az egészet, amikor nézhetnéd a színész arcát is? Én személy szerint nem bíznék meg egy videóképben: ellenőrzésnek jó, nem azt mondom, de lassan már csak mi figyeljük a színészek arcát. És egy csomó színész ezt tudja is.
Könnyű focus pullernek lenni?
Az emberek azt hiszik, hogy ez egy kényelmes munka, mert csak ez marad meg belőle: a sztorizgatás. Találkoztam már olyanokkal, akik jöttek a tutiba, és három nap után adták fel az egészet. Basszus, a reggel azzal kezdődik, hogy 5–600 kilót bepakolsz a kocsiba és azzal dolgozol egész nap.Ha megnéznénk a segédoperatőrök gerincröntgenjét, máris nem lenne olyan vonzó szakma – és én még olcsón megúsztam, mert csak egy kisebb sérvet szedtem össze. Nem lettek annyival könnyebbek a dolgok, mert amenyivel könnyebb egy kamera, annyival nehezebb az objektív. A The Companyban is mondták, hogy ez az új HD kamera csak 7 kiló – igen, de ha összerakom, akkor máris 18 és jön rá egy 25 kilós masterzoom, ami egy olyan objektív, hogy arra rakod rá a kamerát…
